A ti gyerekeitek oszályaban szokás, hogy a tanítónéni sorban végigkérdez mindenkit, hogy mit kapott mikulásra, karácsonyra?

Én is emlékszek erre és nem volt jó. Ráadásul egyszer csak eljutottam külföldre (rokonok hívtak meg, csak az utat kellett fizetnünk, minden mást ők álltak ott) és alig vártam h végre engem is felszólítsanak és amikor elmondtam, nem is kérdezett a tanár semmit, bezzeg az osztálytársat, aki minden évben vmilyen szuper tengerparti nyaraláson volt, azt kikérdezte részletesen, mint mindig. Pedig én olyan országban voltam, ahol addig még senki sem, tehát az lett volna az érdekes, hogy ott milyen, nem a pálmafás tengerpartot végighallgatni huszadszor.

Az ilyenekben talán az egyetlen értelmes feladat, hogy mindenki rajzolja le a legjobb nyári emlékét és akkor lehet a labdázás apával a kertben is, lehet azt többre értékelte a gyerek, mint hogy látta az Eiffel-tornyot.

Két közeli rokonom tanár, mind a ketten alsó tagozatban.

A nyári élményekről írnak fogalmazást szeptemberben, azt hiszen negyedikben. De ezt csak ők olvassák el, nem kapnak rá jegyet a gyerekek. A helyesírást és az egyéb nyelvtani dolgokat figyelik egyébként.

A karácsonyi szünet után nincs ilyen, és nem is kérdezik meg a gyerekeket hogy mit kaptak.

Nálunk is volt ilyen. Szerintem azóta is csinálják, hiszen még bőven tanítanak az én volt tanáraim.

Nagyon nem szerettem, én se tudtam soha mit mesélni. Előre rettegtem, hogy megint szégyenkeznem kell az osztály előtt.

Kitűnő tanuló voltam egyébként, de amúgy se nagyon társasági, inkább visszahúzódó. De ez egyáltalán nem segített az önbecsülésemnek.

Jártam általános- és, középiskolába és gimnáziumba is. Mindenhol ez volt a gyakorlat...

Pedagógusi ambícióim vannak és már volt pár ezzel kapcsolatos órám, nem is értem, hogy nem látják, hogy ez megalázó lehet egyes gyerekek számára.

Biztos most is ez van. Oviban biztosan, mert a lányom csoportjába is mindig végigkérdezik a gyerekeket, meg le is rajzoltatjak hol nyaraltak, mit kaptak, sőt azt is hogy mit szeretnének.

Szerintem ennek az a célja, hogy ilyenkor legyen egy téma a suliban/oviban amivel foglalkozzanak. És nem mellékesen az is, hogy felmérjék a szülők anyagi helyzetet, vagy hogy ki mivel halmozza el a gyereket, vagy nem halmozza. Ebből sok következtetést levonnak.

Anyagi helyzethez semmi közük szerintem a pedagógusoknak, de ha már annyira akarják ruhából/kocsiból is fel lehet mérni hasonló módon...

A karácsonyi témakör is ad ezer más lehetőséget, de ha csak a rajzolás/fogalmazás a cél, miért nem lehet azt mondani, hogy rajzold le mit csináltál a szünetben ahelyett hogy rajzold le mit kaptál?

Már a szülők foglalkozása is szerintem túl sok, mi közük hozzá?

Emlékszem h egyszer ez volt a téma és egyik osztálytársam, mikor rá került a sor félve mondta h anyukája vulkanizáló.

Mindenki el volt ragadtatva, hogy huhh vulkánokkal foglalkozik meg minden, aztán szegény gyerek félve, pityeregve fejtette ki, hogy valójában az egy segédmunka a gumigyárban.

Nyilván nem szégyellnivaló az hogy az édesanyja mit dolgozik, de elég rosszul jött ki, hogy mindenki elhalmozta kérdésekkel aztán nagyot csalódtak, sokáig ugratták még vele szegényt.

Az én lányom ovis. Ők minden hétfőn körbeülnek, körbeadnak egy játékot (mint egy stafétabotot) és akinél éppen van, az elmeséli mi történt vele a hétvégén. Ezt egy szülő nagyon ellenezte, ezért az óvónő a szülőin elmondta hogy őt nem az érdekli, hogy ki megy minden hétvégén Állatkertbe és vacsorázik utána a Gundelban, hanem hogy ezt a gyerek hogy meséli el. Meg az is fontos, hogy a gyerekek figyeljenek egymásra, megtanulják hogy nem vágunk egymás szavába stb.

A gyerekeknek meg kell tanulniuk beszélgetni (is), ez nem velünk született képesség. Ez azzal kezdődik, hogy elmesélik a velük történt dolgokat.