Nagy baj ha meg mindig nem jött meg az a bizonyos "egy csoda volt a szívem alatt es most megszületett halleluja"?

4 hetes a második fiam, az első 4 éves, és hát nem egyszerű természet. Kaotikusak a nappalok és az éjszakák is, bár a férjem segít, nyilván a nagy része a gyerekek körüli dolgonak az enyém. Baromira fáradt és sokszor feszült vagyok, és nálam sem jött még annyira ez a "majd megdöglök annyira szeretem a kicsit" érzés. Sokszor nálam is az van, amit írtál,hogy ellátom, de nem mindig van energiám babusgatni. A fiamat anno le sem tettem. Most,ha látom,hogy bár nem alszik a pici, csak úgy el van,akkor nem fogdosom az ölemben, hanem inkább megpróbálom mondjuk megmosni a hajam.

Eleve szoknom kell még,hogy két gyerekes anya vagyok. Persze, természetesen szeretem, de nem teszi ki minden percemet ez az érzés. De mondom, nálam szerintem azért, mert sok együtt a naggyal.