1 gyerekes családok! Milyen egykének lenni? Hogyan éli ezt meg a gyereketek?
Mi jelenleg csak 1 babában gondolkodunk, mivel úgy vagyunk vele, hogy szeretnénk anyagilag normálisan ellátni, de úgy érezzük kettőt már picit megterhelő lenne anyagilag, talán nélkülözni is kellene, azt pedig nem szeretnénk.
Egyébként én nem vagyok egyke, de úgy érzem, ha babát szeretnénk akkor azt felelősségteljesen kell csinálnunk.:)
Persze ki tudja addigra hogy fogunk állni, mivel még az első is csak tervben van, de nagyjából egyben gondolkodunk csak.
Legjobb barátnőm egyke. És esküszik rá. Azt mondja, imád egykének lenni. Nagyon kedves, jó természetű, egyáltalán nem önző.
Fiam 2,5 éves, nem lesz testvére, ezt már eldöntöttük. Egyenlőre jól éli meg, mert mindketten rá figyelünk, nem kell osztoznia rajtunk, és nem is igényli a társaságot, nagyon jól elvan egyedül. Viszont nem önző, mindig kapunk minden kekszből, sütiből, kérés nélkül is. Még a macija is.
De mi is csak egy gyerekre vagyunk "kalibrálva", nekem szellemileg nagyon megterhelő lenne 2. Pedig egy áldott jó természet a fiam, nem is beteges, szóval egy tündér. Mégsem érzem a vágyat, hogy szeretnék még egyet szülni (tökéletes terhességgel, gyors szüléssel).
Erről nagyon meg fognak oszlani a vélemények. Van egyke barátnőm is, akinek nem hiányzott sosem a testvér, van,akinek igen. Sok múlik a környezeten. Hogy milyen a nevelés, mennyi barát veszi körül, a tágabb családban van-e több unokatestvér esetleg stb.
Az én bátyám 5 évvel idősebb (én nő vagyok). Igazán jóban, felnőtt korunkra lettünk. Gyerekként sem voltunk rosszban, de a nagyobb korkülönbség és talán amiatt is,hogy különböző neműek vagyunk, nem játszottunk túl sokat együtt. Amikor ő kamaszodott én még kisebb voltam.
Nálunk a nagy most lesz 4 éves, a kicsi 4 hetes. Mi mondjuk eleve kettőt terveztünk anno. Viszont kis korkülönbséget nem akartunk. Azt,hogy ez jó lesz-e így, még nem látjuk ugye. Talán,ami mellette szól,hogy ha mi már nem leszünk, akkor ott lesznek egymásnak. Persze, ez is a nevelésen múlik. Sajnos ismerek olyat is, aki évek óta nem beszél a testvérével, pedig nem élnek már a szülők.
Nyilván az anyagiak is fontosak. Nekünk is szempont volt, hogy akkor vállalunk másodikat, ha mellette tudunk egy adott színvonalon élni. Itt nem kell luxusra gondolni, de pl. most a kicsi hasfájására és a nagy betegségére elment egy hét alatt kb. 15 ezer gyógyszerre. Szerencsére ettől még nem kell lemondanunk arról pl.,hogy megvegyem az új télikabátot a nagynak, vagy hogy a névnapom meg tudjuk ünnepelni egy jó étteremben stb.
Jelenleg 1,5 gyerekesek vagyunk,úton a kistesó. :) Náluk viszonylag nagy lesz a korkülönbség,de mindenképpen szerettünk volna két gyermeket.(sőt mostanában az is szóba került,hogy akár hármat is)
Konkrét indokot nem tudok mondani,amiért fontosnak tartom,hogy ne legyen egyke a kisfiunk.Egyszerűen így érzem teljesnek,talán azért,mert nekem is van testvérem és a szűkebb-tágabb családi körben mindenhol 2-3 tesó van.Így érzem ideálisnak.Hozzáteszem,a kapcsolatunk a húgommal nem tökéletes,de mégis....van ő és összetartozunk.
nekem a játszótéren mondta egy 6 éves forma kislány (ők ugye még az őszinte kategória) hogy van az osztályukban egy lány és iskola után mindig sírni szokott otthon, mert nincs testvére.
Ez engem nagyon megrendített. Mi egyébként kettőt tervezünk, de meg is engedhetjük magunknak. Megértem akinek nincs pénze hogy nem vállal másikat. De akinek csak egy kicsit van rá keret, inkább vállaljon, még ha lemondással is jár.
"iskola után mindig sírni szokott otthon, mert nincs testvére"
Ó, hogy egyem a szívét. Az osztálytársai között biztos akad olyan is, aki meg fél hazamenni, mert a bátyja rendszeresen elveri.
Vannak jó testvérek, de vannak rossz testvérek is.
Van, hogy valaki utál egyke lenni, más pedig nem.
attól hogy leírtam amit hallottam még nem kell lepontozni. Én nem írtam egy szóval se hogy elítélem aki nem szül testvért a gyermekének. De azt is leírom, hogy ez az egyik legszomorúbb dolog amit valaha hallottam 6 éves szájából.
Ugyanakkor leírom mi a 2. legszomorúbb dolog amit meg egy 6 év forma fiúcska szájából hallottam egyszer a 14-es villamos. Előttem ült az anyukájával, most lényegtelen van e tesója, nem tudom. Felszállt egy csapat vele egykorú srác, jobbnál jobb telefonokkal a kezükben. És hallottam ahogy a szemben ülő kisfiú halkan megkérdezte az anyukáját, hogy "anya, nekem miért csak egy pulóverem van?"
Nem most találom ki, tényleg megtörtént, és azóta nem tud ez kimenni a fejemből. Egyébként mi hárman vagyunk testvérek, két tanár szülővel, és bizony volt idő hogy én is hetekig egy pulcsiba jártam, azt is a nővéremtől örököltem. Tudom hogy máshol meg vízre sem telik, így az egy pulóvert is meg kell becsülni, de akkor is nagyon megnehezíti a gyerekkort, ha nélkülözés van, ezért azt mondom, hogy nem kell mindenáron erőltetni a testvért.
viszont a gyerekkor 15 év. A felnőtt kor 60 év. És őszintén én mióta felnőtt vagyok és ezen túltettem magam, borzasztóan örülök hogy egyébként van két lelki társam, két testvérem, és őszintén tanácsolom, hogy akinek "csak ezen" múlik, hogy jut e két pulcsi a gyereknek, de egyébként van fűtés villany és étel az asztalon, az igen is szüljön neki testvért.
Nyugodtan le lehet pontozni. Bár nem értem miért, amikor őszintén leírtam a véleményemet, és ez még mindig nem egy LIKE/DISLIKE gomb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!