Csak én akadok fenn az olyanokon, akik tudatosan szülnek gyerekeket a nyomorba?

Szia! Nekem is 1 babám van, egy kislányom és úgy vagyok vele mint te hogy nem merek bevállalni egy tesót neki. De eszembe jutott, hogy anyukám ahol dolgozik /lakásotthon/ ott az egyik 15 éves lány nemrég szült /anyaotthonba került/ és otthagyta a picit ő meg megszökött. Na én ezen végképp kiakadtam, gyártják ezek az utánpótlást.

Felelőtlenségnek tartom a rokonodékat, mert nem csak megcsinálni és 1-2 évig nevelgetni kell őket hanem felnevelni, felnőtté nevelni és látni ahogy felcseperednek.

Szerintem ma Magyarországon kevés az olyan család, ahol nincs hitel, ez alapján nem gondolom, hogy ítélkezni kéne.

Mindenkinek magánügye, hogy hány gyereket szül. Lehet, hogy úgy gondolkoznak, hogy ennél csak jobb lehet, csak amikor már jobb lesz, nem fognak tudni szülni. Nem tudom, ez csak egy elmélkedés.

Nekem kettő gyerekem van. Nincs lakáshitelem, de lakásom sincs :) (Most adtuk el, még vásárlás alatt van az új.) Ha arra vártam volna, hogy ne legyen lakáshitelem, soha nem szültem volna. Ellenben az ilyen-olyan személyi és áruhitelektől a frász kiráz, ezekre semmi szükségem. Sajnos tényleg az van, hogy bárki, bármikor, bármekkora összeget felvehet hitelre (megvásárolhatja hitelre, amit kinézett), a bankok, pénzintézetek csuklás nélkül osztogatják, az ember meg majd nyögi ahogy tudja, pusztán csak azért, mert milyen szarul néz ki az új nappali bútoron a nem lapos tv...

Egy kicsit elkanyarodtam :)

Nekem fontos az, hogy a gyerekeim ne fényképről ismerjék az apjukat, így én nem engedem a férjemnek a másodállást. Másnak viszont az fontos, hogy az említett bútoron jól mutasson a tv és nem érdekli őket, hogy megismeri-e az apját a gyerek vagy sem.

De persze az is kérdés, hogy kinek mi a nyomor? Egyiknek az, hogy minden hónapban otthon eszik (nem jut pénz heti x. alkalommal étteremre), a másiknak az, hogy nem tudja kifizetni a számlákat, stb. Szerintem ahol ki tudják fizetni a számlákat és jut ennivaló az asztalra az nem nyomor.

Egyébként pedig azt mondják, hogy három gyereket könnyebb anyagilag felnevelni, mint kettőt, szóval lehet ilyen oka is, hogy még többet szeretnének.

Nekem az a véleményem, hogy amennyiből 1 gyereket felnevelnek úgy, hogy mindent megadnak neki, ha gonosz akarok lenni, akkor az "elkényeztetik" szót használom, ott abból a pénzből 3 is felnő tisztességesen.

Nehéz eldönteni, hogy mi a normális! Aki egyedül nő föl, annak lehet, hogy a világon mindent megadnak a szülei, azonban én beszélgettem sok egykével. Amiket elmondtak az alapján az jött le, hogy nagyon rossz volt egyedül játszani, lefeküdni, ha meg akart valami titkos dolgot beszélni valakivel, akkor meg kellett várni míg találkozik a barátjával. Kapcsolatban vagyok egy házaspárral akiknek 3 gyerekük van, de ők mindketten egyedüliként nőttek fel. A gyerekek sokszor kérdezik tőlük, hogy nekik miért nincs unokatestvérük?!

A témához kapcsolódik még egy gondolatom. Szerencsére az én szüleim még élnek, jól vannak és még dolgoznak. De azt el sem tudnám képzelni, hogy mi lesz, ha ők nem lesznek és mi lenne, ha nem lenne testvérem. Nagyon jó a házasságom is, de mint mindennek ennek is lehet, hogy rossz vége lesz. Akkor ki marad nekem mint biztonságot adó pont az életemben? A gyerekeim akik még kicsik? Vagy ha már felnőnek és külön családjuk lesz, akkor a heti 1*-i látogatás? Vagy a szomszédasszony, akivel megbeszéljük, hogy milyen az aktuális helyzet?

Én a testvérre szükség van pártján állok! Azonban abban igazad van, hogy jól meg kell gondolnia az embernek, hogy hány gyereket bír felnevelni?! Nem anyagilag, fizikailag! Két unokatesómnál is 5 gyerek van, mindketten azt mondják, hogy 3-al volt a legideálisabb!

Kívánom, hogy mindenki találja meg a maga boldogságát és boldogulását és annyi gyereke legyen amennyit szeretne!

Én is ismerek egy nőt, négy gyerekük van, albérletben. Igazából fogalmam sincs, miből élnek, és a nő folyamatosan káromkodik, és úgy beszél a gyerekeivel mint a szolgákkal. nemrég a fülem hallatára azt mondta a nagyobbik fiának, hogy "gyere ide mer' szétb--om a fejedet!"

És a gyerek még csak nem is rohangált, olyan 12 éves körül lehetett.

Olyan szinten ledöbbentem... ez a szeretet???

Ez a nő vajon minek szült? Sose fogok rájönni.