Ha egy családban a gyerekek szüzek, és kapcsolatuk nem volt, ott a szülők vmit nagyon elrontottak nem?

31 evesen meg szuz voltam.

Most, 34 evesen mar gyerekem van.

Nem a szuleim tehettek rola, egyszeruen nem jartam el sehova, nem ismerkedtem, nem szerettem magamat, ugy voltam vele, ugysem tetszenek senkinek.

Aztan 31 evesen valtoztattam a hozzaallason, lett egy baratom, vele vesztettem el, majd 2 evre ra egy masik, es most vele elek es van egy kisbabank.

Egyebkent a tesom is 30 lesz lassan, es meg nem volt egy stabil parkapcsolata.

Lehet, hogy a többi szülő rontotta el...

El tudom képzelni, milyen nehéz lehet ma párt találni annak, aki kijelenti, hogy esküvő előtt nem szexel.

Én megtettem ugyan, de becsülöm, aki kitart és kiáll az elvei mellett akkor is, ha eddig kell várnia, mert kevés a hasonló gondolkodású.

Elrontottak?

Ha egyszer se mondták el, hogy a saját kudarcaidért ne másokat okolj, akkor talán elrontottak valamit...

De ők párkapcsolatban élnek, egy gyerek pedig utánzásból, elsősorban a szülői mintából tanul... ez nektek is ott volt, mégse tanultatok belőle.

Szerintem is kezdj el nyitni, ismerkedni, de semmiképp sem társkeresőn keresztül. Az ilyen helyeken a pasik mar az első alkalommal szexet is akarnak, hiába nem mondjak. Te meg mint tapasztalatlan első randis egyből bedőlnel egy olyan dumanak pl hogy "menjünk fel hozzánk kávézni", aztán egyből az ágyába találod magad.

El tudom képzelni, hogy vallásosak vagytok, így csak van a környéken valami ismerkedős hely, vagy művelődési ház, ahol szerveznek programokat, ott lehet van hasonló kaliberű ember mint amilyenek ti, nem ront ajtóstul a házba. Ezeket kene kipróbálni, ha nagyon nyugdíjas a korosztály akkor keresni mást. Mondjuk valami tanfolyamot elkezdeni, ami érdekel is valamelyest és lehet ismerkedni is.

Erdekes ez a helyzet es elgondolkodtato. Annal is inkabb, mert nekem is van olyan ismerosom, ahol hasonlo a helyzet.

Ket testver van, ferfi es no, mindketten 40-es eveik elejen vannak es 2-3 eve lett mindkettojuknek kapcsolatuk, meg is hazasodtak.

Viszont korabban nem volt semmilyen kapcsolatuk, szorakozni sem jartak el, nem is baratkoztak. Elvegeztek az altalanos iskolat, majd a kozepiskolat, munkat kerestek a kozelben es tulajdonkeppen ezen kivul mast nem csinaltak. A munkahelyen is alig beszelgettek valakivel, ha megis, akkor inkabb idosebekkel.

Biztos vagyok benne, hogy a nevelesnek is lehet ehhez koze, de terror nem latszott. Az apjuk szotlan, csendes ember, az anyjuk meg epp ellenkezoleg. Normalisnak tunnek. Szerintem az onesetukben inkabb szemelyiseg kerdese.

Semmit, 18 éves kor felett mindenki a saját életéért felel. Annyi önfejlesztő cucc, pszichológus, agykontroll, meg life coach meg minden van már ma, nem is nézik ki ezt az emberek, igazán meg van mindenkinek a lehetősége arra, hogy feldolgozza a múltbeli dolgokat, változtasson a saját életén. Egy szülő sem tökéletes, és egyetlen tulajdonság sem fekete-fehér, te az, amit neked a szüleid átadtak, az bizonyos helyzetekben segít, más helyzetekben hátráltat. Érdemes megtanulnia az embernek a saját erőforrásait használnia, és nem rosszként, vagy jóként tekinteni valamire. Lehet persze a szülőket hibáztatni akármeddig, de annak mennyi értelme van? Mi változik attól, hogyha azt írja valaki, hogy igen, a szüleid miatt lettél olyan, amilyen. Attól még a helyzet nem fog változni, mellesleg nem is teljesen igaz.

Egyrészt van már a csecsemőnek is egy saját habitusa, ezért van, hogy két ember egészen máshogy reagálhat egy adott helyzetre, aztán igen, ott van, amit a szülőktől lát, ennek nagy a jelentősége, de aztán közösségbe kerül, lesznek tanárai, iskolatársai, majd később munkatársai, azoktól is sok mindent lát, és kialakítja magának a saját személyiségét, ami passzol az alapból hozott habitusához.

Ha szeretnél változtatni, rendezni magadban a szüleiddel való viszonyt, mert őket érzed hibásnak, javaslom menj el egy alkalom családállításra, ott kiderül, mi az oka annak, amivel nem vagy elégedett, és mit lehet ezzel csinálni. Nekem ez a módszer már sok mindenben segített nagyon sokat.

Szerintem szánalmas, hogy a szüleidre akarod kenni a dolgot. Neked kell kimozdulni vagy pasit/nőt keresni, nem nekik. Teljesen mindegy hogy neveltek, neked kell tenni ezért!

Mellesleg megjegyzem, mi hárman vagyunk testvérek, csak nekem van kapcsolatom, a testvéreim olyan helyzetben vannak, mint ti. A szüleim csodásak, mindent jól csináltak, ők társasági emberek. Ennek ellenére én nem vagyok egy társasági ember, a két testvérem sokkal könnyebben kijön másokkal, összejövetelen. Utálok bulizni, nem szeretek kimozdulni, de mégis vágytam rá, hogy párt találjak és tettem érte. Találtam egy magamhoz hasonló embert és nagyon jól megvagyunk. A testvéreim pedig lusták bármit is tenni, hiába bátorítom őket.

Ha egyedül vagy, az csak a te hibád, senki másé!!