Durva testvérféltékenységre tudnátok történeteket mondani?

Férjem és a nővére. Durva nem volt, de a szülők eléggé eltolták. A férjem kicsiként istenként nézett a nővérére, ő pedig inkább elutasító volt vele. Akárhova mentek, a nővérét körberajongták, ő maximum egy barackot kapott a fejére.

Tény, hogy alapvetően ellentétes a személyiségük is.

Felnőttként amolyan közömbös a viszonyuk. Segítenek egymásnak, ha kell, de komolyabb érzelmi kötődés nincs.

A gyerekkori sztorik alapján a szülők mulasztottak. Míg a nővére "leteszem, ottmarad" típusú gyerek volt (és ilyesmi felnőttként is, csendes, érzelmileg kicsit értetlen), a férjem figyelmet akart, így belekerült a rosszcsont kisfiú szerepbe. A szülők reakciója az volt, hogy egyre kevésbé foglalkoztak vele. Az anyját kérdeztem egyszer, hogy az a sztori, hogy 8 évesen, szülői felügyelet nélkül csúnyán megsérült egy építkezésen, mégis hogy történt, az volt a válasz, hogy "hát, ő nem akart otthon maradni, mit tudtam volna csinálni?".

Tehát már 7-8 évesen

Mi sose voltunk jó testvérek nővéremmel. 4 év van köztünk, gyerekkorunkban én folyamatosan piszkáltam, ő meg vert. Nem gondolom, hogy a szüleim bármit elrontottak volna, mindkettőnket egyformán támogattak. Csak egyszerűen teljesen más a személyiségünk. Nem mondom, hogy nem vagyunk jó testvérek, el tudunk beszélgetni ha találkozunk, szívesen látom bármikor, meg ő is engem, de nem lettünk a hetente összejárós egymást gyakran felhívós testvérpár. Egyébként akkor javult a kapcsoltunk, amikor nővérem főiskolára ment, és elköltözött otthonról, a távolság sokat segített :)

Lányaim között két év van, ők is egész más személyiségek, a nagyobbik eleinte nagyon féltékeny volt. Például mikor hazahoztuk a picit a kórházból, sokáig nem állt velem szóba. Vele gyerekpszichológushoz is jártunk egy időben, és az elmúlt években sokat javult a helyzet (most 6 és 4 éves), sokszor tök jól eljátszanak, együtt rosszalkodnak, de most is előfordul, hogy a nagy lekever egyet a kicsinek valami ürüggyel. Az öccsükkel mindketten jól kijönnek.

Általánosságban a közös ellenség összekovácsol. :)

De komolyan, így nem tudok tippeket, nem tudni, egyneműek, hasonló korúak, mi bajuk van egymással, melyik a hangadó, együtt vannak egy szobában, vagy külön...

Barátnőm és a húga 1 év különbséggel rémesek voltak felnőttkorukig. Most meg szuper.

Az enyémek jó tesók, ha összebalhéznak, és ez kezd sűrűsödni, akkor megfenyegetem őket, hogy egy szobába költöznek és ott széttéphetik egymást nyugodtan...ez be szokott válni, mindegyik szereti a szobáját. :)