Elsírtátok magatokat mikor először kézbe vettétek az újszülött babátokat?

Nem. Inkább nézegettem, szagolgattam, és nyalogattam. Valahogy ez jött.

Kíváncsi lennék hogy a troll ezeket a válaszokat miért pontozta. Szerintem nincs nagyobb öröme az életben

Igen,elég szépen le lettünk pontozva,a fene a kezit neki.:-D

Császáros voltam. Először csak puszit adhattam neki és már vitték is el. Este egy pár percre odahozták apukámék, de akkor inkább meg voltam ijedve, le ne essen, mert odatették a karomba, de még nem emelhettem meg a fejem az érzéstelenítés miatt, így elég tehetetlen állapotban voltam. Reggel azonnal mentem érte, ahogy lehetett. Arra gondoltam, mit fogok én kezdeni egy kisbabával, annyira fájt a hasam, csak kétrét görnyedve tudtam járni. Amikor megkaptam a valószínűtlenül pici embert, fülig érő szájjal toltam a szobámig, és elsöprő boldogságot éreztem. Én nem voltam az az ősanya típus a terhességem alatt sem, világéletemben édesebbnek láttam a kiskutyákat a csecsemőknél, igazából rá nem tudtak volna venni, hogy hozzáérjek egy csupasz újszülötthöz, elképesztően csúnyának láttam őket, komoly kétségeim voltak felőle, hogy fogom-e szeretni majd a saját gyerekemet. A csecsemősírástól egyenesen égnek állt a hátamon a szőr. De az Ő sírása más volt. Már amikor kivették a hasamból, és felsírt, azt mondtam, milyen gyönyörű hangja van. Amikor megkaptam őt, boldog voltam, elszállt minden kétségem felőle, hogy tudni fogom-e úgy szeretni, ahogy kell. Fogtam azt a pici babát, azt éreztem, emberek, itt valami tévedés van, én ízig-vérig kutyás lány vagyok, biztos hogy rám bízzátok ezt a csecsemőt? Azonnal mellre tettem, mint a kutya a kölykét, mondhattak nekem a csecsemősök mindenféle hülyeséget másnap, hogy mi az, hogy egész éjjel szoptattam, hiszen egy egészséges újszülöttnek este aludnia kell, marhára nem érdekelt, ahogy a kutyát se érdekli az óra, állandóan a kölyke rendelkezésére áll és szoptat ha kell éjjel-nappal. A lényeg, akkor sírtam el magam, amikor a kórházban az első délelőtt ismerkedtünk a kisbabánkkal én és a férjem és felhúztuk neki a zenélő macit, amit terhesen is a hasamhoz tartottam néha, főleg ha meg akartam nyugtatni (pl. megijedt a turmix hangjától vagy hasonló, olyankor mindig zenéltettem neki a macit). ÉS elcsöndesedve, nagy kerek szemekkel, komoly képpel hallgatta az ismerős zenét, a könnyem meg csak potyogott rá és nem tudtam abbahagyni a sírást, mert arra gondoltam, nem tudtam, hogy ennyire foglak szeretni, bocsáss meg, de nem tudtam és ha tudtam volna, sokkal többször zenéltem volna Neked már a hasamban is!!!!!!!!!!!

Nem. Örültem, hogy végre vége a fájdalomnak. De itthon az első 1-2 héten többször is elérzékenyültem.

az epukaval ketten sirtuk nagyon ahogy meglattuk eloszor. igaz hogy fiatalok vagyunk 25 evees vagyok o meg 26 de ez nm a fiatalsagtol szamit hogy valaki sir e vagy sem. olyan sirogorcs jott rank hogy alig birtunk leallni. meghato pillanat volt.