Nagyon nem bírom a tesóm gyerekét. Idegesít, de miért?

Közel álltunk egymáshoz mindig is, azt hittem, ha majd mindkettőnknek lesznek gyerekei, akkor még közelebb kerülünk egymáshoz. Az igazság az, hogy nem bírom elviselni a gyereket. Korban közel áll az enyémhez, 3 hónappal idősebb, mint az én lányom, de elviselhetetlen. Egyfolytában nyafog, hisztizik, nem beszél, de nyálbugyogtatva rinyál egész nap, tesóm képtelen kordában tartani. Mint aki nem normális, olyan az egész családjuk. A kisgyerek irányít mindent, semmit sem várnak el tőle, csak vegetál és a szőnyegen ebédel, de olyan is volt, hogy a kádban, fürdés közben. A férje a földön alszik, mert a gyereknek az ágyrésze kell, a kiságyba meg nem fér bele., és sorolhatnám reggelig. Ehhez semmi közöm, ez tény, de hogy lehetünk ennyire különbözők, amikor annyira egy hullámhosszon voltunk sokáig? Nálunk voltak nemrég 3 napig, gondoltam sokat beszélgetünk, játszunk együtt a gyerekekkel, de agyrém volt. Harmadnapra azt éreztem, hogy megnevelem a gyerekét, ha ők már képtelenek rá, mert nem lehet elviselni mellette az életet. Üvöltött végig, pedig 2 éves, de 3 szónál többet nem mond, mert üvöltéssel mindent elér. Fényévekre kerültünk egymástól tesómmal és ezt nagyon sajnálom.