A szüleim mindig kinevetnek, mikor azt mondom, hogy nem akarok gyereket soha. Miért idegesít ez ennyire? Miért degradálnak le ennyire?

Hány éves vagy? :)

Amúgy,hát szerintem tényleg kinövöd. A gyerekvállalás előtt pár évvel én hangsúlyoztam hogy sose akarok gyereket mert szerintem a cicáim sokkal szebbek mint egy baba. A harmadikat várom.

Hogy autistát örökbe fogadni? Gondolod az mennyivel jobb élmény mint egy saját gyerek?

Amúgy hát ne haragudj de ahogy gondolkodsz, nem hiszem h lenne türelmed kitartásod egy autista gyermekhez...

Hány éves vagy? Ha 35+, akkor oké.

Ha sokkal fiatalabb, akkor azért, mert nagyon jól tudják, hogy az ember mennyit változik az élete során. Azért 20 évesen még én is fintorogva néztem a kicsiket, aztán 8 év múlva meg könnyes szemmel néztem a babakocsikban a piciket. Házasodni sem akartam, csak együtt élni esetleg valakivel, papír nélkül. Aztán mégis megházasodtam, mert a párom szerette volna. Végül elváltunk, most 41 évesen sem vágyom arra, hogy valaha még férjhez menjek, de már nem jelentek ki kategorikusan semmit, hogy én aztán soha, mert nem tudom, hogy mit hoz a jövő.

Hülyeség ezen hisztizned.

Amúgy meg egy autista gyerek nevelése iszonyat meló, egy egészségesé is, de egy autista aztán végképp leszívja minden energiád. Aztán miből fogod nevelni, mert egy ilyen gyerek mellett nem fogsz jól fizető (pénzre aztán lesz szükséged, mert a fejlesztések iszonyat drágák és időben is sokat elvesz) állást találni. Vagy arra gondolsz, hogy lesz egy párod akivel közösen vállaljátok? Ahhoz neki is lesz pár szava...

Kérdező!

Szerintem nagyon szép és valóban hasznos, nemes tett örökbefogadni egy gyereket. Pláne, ha nem is babát, hanem egy többéves gyereket, aki már alig kell valakinek.:(

De ne mondj olyanról nagy állításokat, amikről nem tudsz. Pl. hogy nem tudnád a sajátodat úgy szeretni stb. Szerintem ezt nem tudhatod, mert nem volt sajátod még.

De azt tudd, senkinek nem tartozol magyarázattal azért, ha te így gondolkozol, nem vagy köteles szülni, bár nekem az életem csodája volt.:) De az örökbefogadást nagyon nagyon támogatom. Bárcsak minél több ember tenné akár saját gyermek mellett is...:)

Rossz szülőket látsz magad körül?

Amúgy én is hasonlóképpen gondolkodtam 20-23 éves korom előtt, mint te. Állítottam, hogy nekem SOHA nem lesz gyerekem, mert nem bírom elviselni őket. Aztán lett egy sajátom, a másodikat meg alig bírom kivárni. Ennél nagyobb örömünk nincs is, miért vonnánk meg-igen, önző okokból- magunktól? Láthatóan a gyerkőc is boldog, olyan jó azt nézni, ahogy fülig érő szájjal vigyorog. Odabújuk, hogy "anya, boldog vagyok", vagy "szejetlek anya". Talán még nem rontottuk el. Remélem ez így is marad, bár vannak nehezebb napok, amikor igen, szívesen passzolom le a nagyszülőknek, mert már nem bírok vele, mert egész nap üvölt, hisztizik, semmi nem jó, nem eszik, nem alszik, stb. De ettől még ő a mindenem. Igyekszünk boldog embernek nevelni, akitől nem vesszük el az álmait, és nem öljük ki belőle a szeretetet és csillogást a szeméből. Ha tehetném, mindent megadnék neki, pedig azt gondoltam, nem leszek képes gyereket nevelni, mert túl önző vagyok hozzá. De az ember változik, legalábbis a többség. Ettől függetlenül, van akinek nem való gyerek. És ne szülj addig, amíg nem akarsz, de ne sértődj meg azon, hogy sokan mondják neked most, hogy meg fogsz majd változni, hiszen talán a saját példájukból indulnak ki.

mert a kamasz kor arról szól, hogy megőrülnek a tinik. Akkor kezd kialakulni bennük a felnőtt, és igen, sokszor csinálnak hülyeséget, még nem jól mérnek fel dolgokat, de a véleményük már határozott mindenről (mint most a tiéd). Nincs ezzel gond. Ez igy normális, én is ilyen voltam. Szülőként persze nem mindig egyszerű mindent szó nélkül hagyni. De a kamasz kor pár év, eltelik, aztán nyugi van-többnyire. Vannak ám jó szülő-gyerek kapcsolatok. És csak tőlünk, szülőktől függ, hogy ez majd hogy sikerül. Én megadom magamnak a lehetőséget. Te is tégy belátásod szerint, ha majd eljön az ideje.

Off: a logikádat nem értem. Összességében ahogy látom, a rossz szülő-gyerek kapcsolatra hegyezted ki a kérdést. De (ha most nem veszem számba azt hogy egy rakás pszichológiai teszten kelll megfelelni mielőtt örökbe fogad valaki) egy örökbefogadó szülő is ugyanúgy elcseszhet dolgokat.

Így értem. :)

Nézd, ha eljön majd az ideje, tegyél belátásod szerint. Viszont, én csak annyit tudok mondani szülőként, hogy számomra nála nagyobb boldogság nem létezik. El sem tudtam képzelni, hogy valakit ennyire lehet szeretni. És nagyon örülök, hogy van lehetőségem szülőnek lenni, hogy így alakult az életem. Pedig sokszor piszok nehéz. Nyilván egy örökbefogadott gyermeket is lehet szeretni hasonlóképpen, hiszen ott is kialakul előbb utóbb a kötődés. Örökbe fogadni viszont általában nem azért szoktak, hogy a bolygót mentsék a túlszaporodástól, hanem, mert ez az utolsó utáni lehetőség, a meddőségi kezelések után. Rengetegen viszont ezzel sem élnek, inkább nem lesz gyerekük (ennek is egy csomó oka lehet).