Adnátok tippeket, hogy ne gondaljak folyton arra, hogy babát szeretnék?

Nekem csak az tudta elterelni ideig-óráig a figyelmem, amit élveztem csinálni (pont akkor tanultam grafikusnak, és jó volt valami kreatív dologgal lefoglalni a figyelmem). Ezt leszámítva folyton a babás topicokat olvasgattam, és nagyon türelmetlen voltam. Viszont akkor kerestem munkát pont, és tudtam, hogy arra kell koncentrálnom, és hogy mindent megtegyek, hogy a várakozási idő a lehető legrövidebb legyen. Szerencsére találtam munkát, de a munkaidőt így is ki kellett várni, és minden egyes hónapban kérdeztem a férjem, hogy nem hozhatnánk-e előrébb a gyerekvállalást. Ő kitartott amellett, amit megbeszéltünk, végül kiszámoltuk, hogy mi a lehető legkorábbi időpont, és akkor kezdtünk el akciózni. Hát már addig minden bajom volt, egyszer még sírtam is, hogy már nagyon szeretném.

Én a helyedben azon lennék, hogy valahogy alternatív megoldásokon gondolkoznék a körülményeitekkel kapcsolatban, vagy azon, hogy hogy lehetne ezt a 3-4 évet lerövidíteni, illetve előtte el kezdenék már készülni rá (vitaminszedés, általános kivizsgálás, hormontorna, egészséges életmód), hogy mire oda juttok, a lehető legtöbb esélyt meg tudjátok adni annak, hogy hamar sikerüljön. Én ezt csináltam, és jól is tettem, mert a hormonjaim nem voltak 100%-ig rendben. (Agykontroll tanfolyamot is nagyon tudom ajánlani, hogy segítsen rájönni olyan alternatívákra, amikre eddig nem gondoltál, és segítsen előbb összehozni a megfelelő körülményeket).

Tegyél meg addig minél több mindent, hogy a feltételeket biztosítani tudjátok. Képezd magad a munkádban, keress jobban fizető állást, ha a pénz a gond, és kell, akár képezd át magad. És ha van hobbid, tölts azzal is sok időt, ha nincs, akkor keress:)

Kitartás!

Olyan 13-14 hónapot kellett várnom, de mindent sikerült összehozni hozzá. Az eredeti terv 1,5 év várakozás volt, így egy picit előrébb hoztuk, és reménykedtünk benne, hogy fogok tudni végig dolgozni, de szerencsére otthonról is dolgozhatok, ami adott egy kis rugalmasságot. Ha nem így lett volna, akkor majdnem 2 évet kellett volna várni.

Persze az is hozzájött, hogy első hónapban sikerült. Készültem is rá mondjuk rendesen (PCOs előzmény miatt, bár azzal már előtte 3 éve tünetmentes voltam). Mellszívót meg minden ilyen babás dolgot is kinéztem, mire eljött az akciózás ideje:)

100%-os körülmények szerintem nagyon ritka, hogy megvannak. Nálam a fő szempont az volt, hogy tudjam etetni, ruházni, tetőt tenni a feje fölé (albérlet, de rendes szerződéses), legyen annyi félretett pénz, hogyha bármi van, 6 hónapi költségeinket fedezze, és a gyereknek is tudjunk akár speciális tápszert, meg gyógyszert venni, ha szükséges. És persze mindezt eladósodás nélkül meg tudjuk oldani.

Ez nekünk már mondjuk meglett volna, mikor mindketten akartuk, de a munka azért mégsem volt mindegy, úgyhogy megvártuk, amit meg kellett. Nem mondom, hogy hú de gyorsan telt az idő, de eltelt. Most itt tréningezi magát a hasamban:)

Férjemnek elég jól fizető munkája van, olyan a szakmája, ami most keresett, és szerencsére nekem is sikerült találni a szakmámra jellemző átlagos fizetés körülit, úgyhogy tudtunk belőle félretenni. A környékünkön nem éri meg nekünk lakást venni, kiszámoltuk, mennyi idő alatt térülne meg, és nincs értelme, főleg, hogy a család növekedésével az igények változhatnak (ki tudja még hogyan, és mennyi gyerek jön össze), és a hitel kamatjára sem akarjuk kidobni a pénzt az ablakon egy bank tulajdonában lévő lakásra, ami csak fals biztonságérzetet ad, de ha borul valamelyikünk munkája, akkor el is úszik a lakás. Van persze olyan környék, ahol megéri venni hitelre is, tehát nem azt mondom, hogy semmilyen körülmények között nincs értelme, mert az sem igaz:)

Egy 1,5 szobás lakás mondjuk szerintem kell egy gyerek vállalásához, függetlenül attól, hogy albérlet, vagy saját.

7 es vagyok nálunk a saját lakás hiánya a baj

férjem nem hajlandó albérletbe vállalni

és azt is szokta mondani hogy ő fél az apaságtól

meg hogy nincs rá felkészülve de arra van a 9 hónap szerintem :) de egyszer csak eljön a mi időnk is kitartás mindenkinek aki ebben a cipőben jár :)