Én reagálom túl, hogy folyton csesztetnek azzal a hülyeséggel, hogy vigyázzak magamra, meg hogy ne terheljem magam le nagyon. Stb?

Nagyon megértelek, Kérdező. Ha visszagondolok terhes önmagamra, ugyanúgy éreztem, mint te. Iszonyúan zavart az érdeklődés, féltés, aggódás. Mégpedig minden terhességemnél. Próbáltam titokban tartani, mikor milyen vizsgálatra megyek, és csak nagyon szűkszavúan nyilatkoztam. Szülés után meg hülyén éreztem magam, de egyszerűen nem tudtam tenni ellene. Csak a férjemmel tudtam ezekről a dolgokról nyíltan és szívesen beszélni. Szerencsére a család megértette, elfogadta, hogy nálam ezt hozza a babavárás, és egy idő után felhagytak a "piszkálásommal". Onnantól a férjem volt az összekötő, ő számolt be mindenről a családnak, vele vitatták meg az aggodalmaikat is.

Pedig amúgy nem vagyok hárpia alkat:-)