Hogyan kerüljük el a házasság válságát a gyerek születése után?

Szerintem azok a kapcsolatok romlanak meg amik a gyerek születése elött sem voltak kellöen biztosak.

Nekem volt egy férjem, akivel össze házasodtam mert jól elvoltunk együtt. Habár nem volt az a fergeteges szerelem az elején is, de sokan mondták, hogy nem mindenhol van az meg...

Elváltam még a gyerek elött.

Majd jött a fergeteges szerelem, és vele lettek gyerekek is. A fergeteges szerelem a gyerek születése után is meg volt.

Ha az elsö férjemmel maradok nála tuti megromlik a házaságunk a gyerek születése után, így már elötte tudtam, hogy hiba volt hozzá menni.

Második férjemnél semmit nem kellett tenni a gyerek születése után. Nehéz idöszak volt, de mindig azt gondoljuk, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve.

Már 2 gyerekünk van.

"Szerintem azok a kapcsolatok romlanak meg amik a gyerek születése elött sem voltak kellöen biztosak."

Ez alapjáraton nem igaz. Egy házasság akkor működik, ha folyamatosan ápolják, tesznek érte. De ha mindkét fél 120%-on teljesít, akkor kettejükre már elég kevés idő jut.

Mi ugyanebben a cipőben járunk. Nagyon szeretjük egymást, meg sem fordulna a fejünkben külön folytatni, de vannak nehéz időszakok, feszültségek, amik egy jó ideje gyűlnek, gyűlnek. (már több gyerek van) Rábeszéltem a férjemet egy párterápiára. Mindenben megelőzéspárti vagyok, nem kell megvárni, amíg tényleg baj van. Szerintem nagyon hasznos. Mindenkinek ajánlani tudnám. Havi 1-2 alkalom bele kell hogy férjen az időbe.

Nem tudom.. mi nem éreztük ezt. Nagyon vártuk már a babát és amikor megszületett nekünk természetes volt hogy apa dolgozik anya otthon van a babával és a teendőkkel. Eleinte hulla fáradt voltam mire ő hazaért de mindig nagyon megértő volt. El is telt szülés után 2-3 hónap mire pl. úja együtt voltunk. De azután minden helyre került. Apa sokat foglalkozott a kicsivel, sokat sétáltunk és beszélgettünk. Arra figyelj oda hogy te nem csak anya hanem feleség is vagy.

A kezdeti nehézségek után picit több türelem és odafigyelés kell a férfiaknak mert hajlamosak elhanyagolva érezni magukat.

Nekünk most 3 és fél hónapos a lányunk. Őszintén szólva a világon semmi gond nincs a kapcsolatunkkal, ugyanolyan, mint előtte. Konkrétan tenni nem tettünk semmit, de sokat beszélgettünk még a teherbeesés előtt, és a terhesség alatt is arról, hogy vajon milyen lesz ez az egész, ki hogy képzeli el. Így én tudtam, hogy a férjem nem valami olyasmit vár, hogy a baba mindig cuki és jókedvű, mi meg kipihentek vagyunk és mindig mosolygunk, hanem reálisan látja a nehézségeket is. Ezt azért tartom fontosnak, mert a környezetemben azt látom, hogy sok helyen a férfinak lövése nincs, hogy mivel jár egy gyerek, aztán húzza a száját mindenre, köztük a feleségére is. Ezek azok, akik nem akarják észrevenni, hogy megváltozott az élet, azt hiszik, hogy mehet minden tovább ugyanúgy, anya meg megszakad otthon. Ez persze szüli a feszkót rendesen. Nekem a férjem nagyonis kiveszi a részét, segít a gyerekkel is, a házimunkával is. Én is dolgozom itthonról, igaz, csökkentett módban a korábbiakhoz képest, de azért kell is a segítsége. Ha bajunk van, megbeszéljük. És ahogy valaki írta: fektetés után szánunk időt arra, hogy beszélgessünk, vagy csináljunk valamit ketten. Sokszor befekszünk együtt egy kád forró vízbe és dumálunk, vagy éppen filmezünk, akármi, nem kell extra dolgokra gondolni. El nem megyünk, max vásárolni ketten, ilyenkor fejek le tejet, és anyukám vigyáz a picire, 3 óra max általában az egész, havonta 1 vagy 2 alkalommal.

A szexre akkor is szakítok időt, ha fáradt vagyok, mert azért arra szükség van, de a férjem is érti, hogy most kevesebb van, mint régen, nem erőlteti állandóan. Kompromisszum, őszinteség és kommunikáció a kulcsa szerintem, mint amúgy szinte mindennek a házasságban.

Ja, amúgy mi Anyának és Apának hívjuk egymást, már a gyerek előtt is így volt, igazából azóta, hogy befogadtunk egy 7 hetes kiscicát, és elkezdtünk ezzel poénkodni :D Ezen a semmi a világon nem fog múlni, ez hülyeség, csak szavak, semmi más. A fejedben lévő kép a lényeg, hogy látod-e még a Férfit, vagy már csak az Apát, és fordítva, ő látja-e a Nőt, vagy már csak az Anyát. Ez nem azon fog múlni, hogy Józsinak és Gizinek, vagy Apának és Anyának nevezitek egymást.