Van köztetek olyan szülő, aki nem az az ölelgetős, puszilós fajta?

Anyukám volt ilyen. Erről nem is tudtam (nem tűnt fel), amíg ő maga fel nem hozta a lányommal kapcsolatban, hogy "nahát, te 3 éves korodig nem kaptál annyi puszit, mint a lányod egy nap alatt tőled".

Apám már ölelgetősebb fajta volt, szerintem én automatikusan kiéltem rajta a fizikai érintéses szükségleteimet. Mondom, nekem még felnőttkoromban sem tűnt fel, hogy anyám nem annyira kontaktuskereső típus, ebbe nőttem bele.

Vele kamaszkorban roppant a kapcsolat, de nem emiatt, hanem az akkor szerinte vicces, valójában tapintatlanul gúnyos beszólásai miatt. Az már hiba volt a részéről. Mentségére szóljon, hogy évekkel később bocsánatot kért miatta.

nekem anyám ilyen volt.

felnőttkoromra így olyan lettem, aki nem szereti, ha simogatják, szeretgetik. főleg amikor valami bajom van. férjemnek nehéz is, mert az ő anyja rengeteget szeretgette, simogatta és mivel neki is ez a jó, így próbál szeretni, de nekem nem megy. egyrészt nagyon vágyom rá másrészt nem tudok mit kezdeni vele...

ha nem simogatom azt hiszi bajom van (mert náluk ez a szeretet jele volt)...

erőltetni nem tudod, ha ez jön belülről, ez van.

viszont én imádom a kisfiamat és sokat puszizom, simogatom, szeretgetem, becézem..érdekes, hogy vele meg más lett a szeretetnyelv, mint anyámnak volt velem.

nálunk sosem volt ölelgetés puszilkodás. vállalkozok a szüleim kevés időt töltöttünk együtt.

ettől vagy ettől függetlenül és sem vagyok egy ölelkezős puszilkodós fajta.

van hogy rám jön akkor órákat tudom Őket ölelni is puszilni, de amúgy nem.

nekem is lelkifurdalásom van,férjem is sokszor mondja, hogy olyan fura vagyok velük.

pedig imádom szeretem őket, meghalnék értük, ezt ők is tudják. de sajnos én ilyen vagyok, amúgy nem csak a gyerekekkel a férjemmel is.

Nálunk sem volt jellemző az ölelgetés és a puszilgatás.

Apámtól soha nem kaptam de nem is kértem, anyukám nem ért rá, mert mindig dolgozott. Apai nagymamám (3 fia van apámmal együtt) szintén távolságtartó, rémségesen protokolláris. Az anyai nagymamám viszont nagyon puszilgatós, ölelgetős. Illetve a nővérem is, de soha nem szerettem a puszilgatást.

Mai napig nem szoktam még üdvözlésképpen sem puszilkodni, csak ajándékozásnál, felköszöntésnél. Nálam ez az intimitás része inkább, a páromat állandóan ölelném és puszilnám, ha tehetném. Szóval nem arról van szó, hogy nem igénylem, csak kizárólag a páromtól.

Még nincs gyerekünk, de én szeretnék ölelgetős, simogatós és mértékkel, de puszilgatós anyuka lenni. Persze amit leírtál az is sokat számít, hogy sokat foglalkozz velük, éreztesd máshogy is, hogy szereted őket. De párom szerintem helyettem is halálra fogja szeretgetni őket. :D

Az én anyukám is ilyen volt, de nekünk nem lett jó a kapcsolatunk. Nem gondolom, hogy emiatt, de biztos nem vált előnyére a helyzet.

Én más vagyok, imádom őket ölelgetni, puszilni. De szerintem emiatt ne legyen rossz érzésed, semmit nem von le az anyai szeretetből, ha nem puszilod őket. Nem vagyunk egyformák.