Ti megbeszéltétek gyerekvállalás előtt, hogy férfi, és nő is maradtok egymás számára, nemcsak szülők lesztek?

Nekünk nagyon konkrét elképzeléseink voltak, mindent megbeszéltünk, szerintem ezt is. Aztán ahogy ez lenni szokott, az élet elég sok tervet felülírt.

Szerintem senki nem úgy áll neki a szülőségnek, hogy innentől megszűnik férjnek-feleségnek lenni, aztán hogy mi lesz a vége, az már más kérdés.

Nem volt kérdéses a dolog. Igaz, én a férjemet úgy ismertem meg, hogy már volt egy ötéves fiam, akit azóta közösen nevelünk. Volt módja látni, hogy állok a témához, hiszen úgy ismert meg, hogy egyszerre voltam anya is, nő is, a munkám is fontos volt a számomra, meg a hobbim is, szóval tudta, hogy nem gubózok be egyetlen szerepbe.

Három éve vagyunk együtt, most jön a közös babánk, nem volt kérdéses, hogy ki hogy áll a szülőséghez. De hát ugye ez nálunk nem is volt zsákbamacska, hiszen a férjemet is láttam épp eleget szülői szerepben, és azt is, hogy mellette ő is megmaradt felnőtt férfinek. Pedig egyébként remek apa, de ha ránézek, nem csak egy apukát látok, hanem azt a férfit is, akibe beleszerettem.

Imádom, hogy mindenki olyan okos, amikor még nem élte át.

Meséld majd el mennyire vagy nő, és miben egyeztetek meg, amikor átázik alattad a matrac, mert folyik a melledből a tej, nem aludtál már két hete 4 órát egy huzamban, a férfi férjed meg hazaér a munkából, neked fekete karikás a szemed, a gyerek meg üvölt! Szexszimbólum leszel! Egyeztessetek csak!