Elvarhato lenne vendegfogadotol hogy gyerekbiztossa tegyek a lakast? (rokonok)

Nézd ezt te tudod!

Bár ennél az elvnél, amit írsz, meg azt fogja megtanulni,hogy bármit lehet. Az sem feltétlenül jó!

A gyerekeket kell úgy nevelni,hogy ha elmegyünk vendégségbe, akkor ne feltétlenül kelljen ottállni mellette.

Engem így nevelte, és nem lettem boldogtalan felnőtt. Csak megtanultam,hogy más helyen, más cuccához nem feltétlenül nyúlunk.

Nem varhato el, maximum alap dolgokra kellene figyelni. Pl ha tudja, hogy negykezlab maszo gyerek megy vendegsegbe, akkor jo, ha feltakaritja a padlot, ha mondjuk alapban nem igazan szokta. De atrendezni a polcokat, elpakolni a diszeket, stb nem kell.

Es igen, kis gyerekkel ilyen vendegsegbe menni, tudom, mert nekem ketto volt egyszerre. Vagy a ferjem beszelgetett, en pedig futottam a gyerekek utan, vagy forditva. Valtottuk egymast. Ha vent tul sok volt a torejeny/erzekeny dolog, de volt kert, akkor mondjuk siman megkerdeztem, hogy nem-e lehetnenk inkabb kint, mert inkabb legyenek koszosabbak, de szabadok es mindenkinek jobb ugy.

Tudom, hogy ez nagyon faraszto es nem a szorakozasrol szol, de kikerulni nem kell, mert a gyereknek sem art, illetve par ev es el is mulik. Ha emiatt evekig nem latogattok meg senkit, akkor utana nagy esellyel mar nem is kell menni.

A barati korben mi elsokent vallaltunk gyereket, a tobbiek szerintem mosolyogtak is rajtunk emiatt 1-2 alkalommal. De azota mieink nagyobbak, a tobbieknek pedig szuletnek sorban a gyerekek, mondjak is, hogy mar aterzik, hogy anno nekunk milyen volt.

Ha hozzank jonnek totyogoval, akkor annyit csinalok, hogy a legokat, uveggolyokat, stb osszepakoltatom a gyerekeimmel, nehogy a baba azt lenyelje, illetve viragbol a kaktuszokat, vagy amirol tudom, hogy mergezo, azokat magasabbra rakom. Nyilvan nekem sem erdekem, hogy barki megseruljon, de atrendezni nem fogok mindent.

oké ne menjetek. de azon se csodálkozz ha egy-két éven belül kihalnak az emberi kapcsolataitok, és ott maradsz kettesben egy elkényeztetett gyerekkel, aki azt hiszi neki mindent szabad. Unokaöcsémet is így nevelték, négy évesen, ha nem az volt amit ő akart földhöz vágta a tabletet telefont, tányért..ami ép kezébe került. Persze anyuka most már fogja a fejét, de késő, már nem tud parancsolni a saját gyerekének, mert ahhoz lett szokatva hogy neki mindent szabad. Már nem is látják őket szívesen sehol, még a játszótéren se, de komolyan.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak, nem nem elvárható. Persze az természetes hogy ha valakihez kicsi gyerek jön, elpakolja a törékeny dolgokat, bezárja az ajtót ahova nem mehet de nem várhatod el hogy átszervezzék az életüket. Ez olyan, mintha hozzád mennének vendégségbe, és mondják, bocs, de a gyereked ma nem fog aludni mert ők bulizni szoktak este kilenctől.

Egy másfél-kétévesnek elég nehéz megmagyarázni, hogy ne nyúljon semmihez. Ez nem neveletlenség kérdése, de most őszintén, miért hív át magához valaki, ha egy büdös szót nem tudunk így egymással váltani?

Az én gyerekem már nagy, 8 éves, és vannak tök jó emberi kapcsolataim, annak ellenére, hogy amíg pici volt, nem vittem olyan helyre, ahol pillanatok alatt eltört volna valamit, mert minden tele volt pici csecsebecsékkel. Nem lett elkényeztetett (imádom, amikor ilyeneket vizionáltok, egyetlen kiragadott élethelyzet alapján), simán lehet vele bárhová menni, nem nyúl olyanhoz, amihez nem szabad.

Miattunk senkinek nem kellett átrendeznie a lakását régen sem, de hadd szabadjon már eldöntenem, hogy akarok-e valakivel úgy beszélgetni, hogy közben derékszögben futok egy totyogós után, aki mindent meg akar fogni. Az ilyen helyekre inkább elmentem gyerek nélkül, mivel nem voltunk összeragasztva.