Mi az a minimum, amit egy apukától el lehet várni a családja felé, természetesen a munkán kívül?

Köszönöm mindenkinek a választ!

Sokfélék vagyunk,sokféle életet élünk,de szerintem az alap az,ha már egy férfi gyereket akart,akkor közreműködik annak felnevelésében,ellátásában,és törődik vele.Nos,eddig is tudtam,hogy az én párom nincs a helyzet magaslatán,de most világossá vált számomra az,hogy ahogy a felelősség,és a terhek nőnek,ő annál inkább hárít,nem képes ezeknek a kezelésére,így minden rám hárul,és egyre többet akar rám nyomni.Ez az egyik.

A másik,hogy akkor apuka,amikor ő akar.Ha nincs kedve,elvonul,vagy kiabál,hogy hagyjuk békén,ő fáradt,és elege van.Az,hogy ez szerint így helyes,sajnos a munkatársai által megerősödik benne,hasonlóképp viszonyulnak családjaikhoz,marhára leegyszerűsítik az életüket,gondolom,mert ők erre nem számítottak,nem ilyen lovat akartak.A függetlenség feladása egyáltalán nem megy nekik.

Max akkor foglalkoznak a gyerekkel,ha dicsekedhetnek vele.A többi az anyuka dolga,így van ok lehúzni a gyereknek egy hatalmas apait,ha nem az van,amit ő akar,vagy hisztikor,amit ő idézett elő,plusz anyukával kiabálni,hogy félrenevelte.

Nekünk 2 gyerekünk van,és egyre romlik a helyzet.idáig fajultunk,hogy a munkán kívül semmit nem végez,nem foglalkozik a gyerekekkel.Ha kérem,már pedig azért néha muszáj,mert eldurran az agyam a beleszarisága láttán,hogy segítsen,pl.-Légyszi fürdesd meg a nagyot!,ez a válasz: -Fürdesd meg.

Kész.

Most áttervezek mindent,mert kiborult a bili nálam,elég volt,a gyerekek is rámennek erre,nem csak én.Pedig bődületes türelmemben sajnos elkényeztettem az apukát.Hülye voltam,hogy beleraktam a kalapba az én felemet.Abba a kalapba,amiből ő csak kivesz,és érzelmi fekete lyukakat hagy maga után.Jelenleg mindhármunkat egyre jobban beszippant ez a lyuk.

Egy munkamániás,nagyképű,érzelmi nullától mit várjunk még?Annyira sekélyes a lelki világa,hogy ráordít a gyerekre,hogy ne sírjon.Még sírni sem szabad...Az apja után sem...

:(

Kedves utolsó!Pontosan ilyen az "apuka",és a nagyon már meglátszanak az okozott károk jelei,ő 4,5 éves,a kicsi 1,5.

Eddig mindenki mondta,hogy tűrjek,apa nélkül felnőtt gyerekeket eleget látó pedagógus nagynéném a fő szószólója ennek.De most már nekem is elég volt ebből a lelki,érzelmi terrorból,ami menthető,menteném.Egy dologtól viszont nagyon félek: nagyon bosszúálló a természete.Évek munkájával is képes kivárni,és bosszút állni,de a hirtelen harag is nagy barátja.Csak a megfelelő alkalomra fogok várni,amkor megmondom neki,hogy elég volt.A Jóisten legyen velünk akkor.

Viszont mivel tudja,hogy a gyerekeim a mindeneim már rég ellenem uszítja őket,ócsárol,lekezelően bnik velem,mindig hibakereső üzemmódba vlt át,ha hazajön,örökké elégedetlen.Mással meg nyájas,eladja magát,nyalizik.A belem kifordul olyankor...Kibeszél a haverjaival,majd az igazán belángolva dúvad módon őrjöng itthon.Nagyon hirtelen haragú.Sorolhatnám.A 2 kicsi meg tiszta,földre szállt,gyönyörű angyal.Nem értem,miért nem veszi észre,hogy mindene megvan,ami másnak nincs,vagy nem lehet.Szörnyű.Eddig magamban kerestem a hibát.De NEM bennem/bennünk van.