Személyiségzavaros anyukák?
Kérlek ne ítéljetek el. Előre leszögezném hogy soha nem bántanám és nem is fogom a gyermekemet.
A személyiségzavar egyik fajtáját állapítottak meg nálam x évvel ezelőtt, nem a diagnózis a fontos hanem a gondolataim amiktől szabadulni akarok. Nagyon sok segítséget kaptam és nagyon sokat tettem azért hogy stabil maradjak.
Néhány éve megismertem a páromat majd sajnos tervezetlenül teherbe estem, féltem megtartani de nem vetettem el, nem tudom igazán megindokolni miért nem vetettem el, mindenesetre szerintem nem hoztam rossz döntést.
A problémám ott kezdődik hogy elég nagy küzdelem volt a páromat elfogadnom, mármint azt hogy kötődök valakihez. Kezdetben nagyon ingadozó volt a kapcsolatunk folyamatos hullámvölgyek és hegyek váltakoztak majd ez csillapodni látszott, utána derült ki a terhességem.
A terhesség alatt igyekeztem nyugodt lenni de rengeteget őrlődtem, azután megszületett a fiam hazajöttünk már úgy ahogy belerázódtunk mindenbe de valami nem szűnik. Nem bírok erről beszélni a párommal és most kivételesen pszichológushoz is félek fordulni ugyanakkor valahol el kell kezdeni beszélni erről.
Folyamatosan rossz gondolataim vannak, igyekszem nem figyelni rájuk de mint valami árnyék vagy piszok a szemem sarkánál folyton ott van.
Félek kötődni, nehéz kötődnöm, a rengeteg hullámvölgy a párommal mind emiatt volt elhagytam majd visszajöttem és ezt addig amíg már nem volt szükség az elhagyásokra. De egy kisbabát nem lehet elhagyni de a félelem és a vágy a kötelék megszakítására jelen van amit úgy érhetnék el hogy a kapcsolat okát szüntetem meg.
(remélem ebből rájöttetek mikre gondolok, nem bírom leírni de azt hiszem egyértelmű)
Bűntudatom van már a gondolatok miatt is tudom hogy tettekig nem fajulnék, nem akarok ezekre gondolni csak egy normális szerető anyuka akarok maradni akinek a hogyan fogok végezni minden házimunkával miközben a picire vigyázok kategóriájú gondok járnak a fejében nem pedig az ami tejesen természetellenes, hogy bántanám.
mit kéne csinálnom? Kéne csinálnom valamit vagy el fog múlni magától egyszer? Rossz anya vagyok? Magamat kéne kizárnom el kéne hagynom őket nehogy valami jóvátehetetlent tegyek?
Kérlek ne ítélkezzetek hanem segíteni próbáljatok.. köszönöm.
Szörnyű gondolataim vannak tudom, de nem akarom hogy szörnyetegként kezeljenek.
A párom már apa is, és ez nem tudom milyen döntésre sarkallaná, amíg csak én voltam könnyebb volt mellettem lennie, de így hogy nem rá irányulnak ezek..
úgy tudom(barátnőm volt férje miatt) ilyen esetekben kötelező a gyógyszer, az állapot MINDIG akkor romlik, ha az illető hanyagolja a szedését!
neked nem a gondolataiddal kellene harcolni.
Már sokkal kevesebb gyógyszert szedek mint annak idején, a pszichoterápia hatásosabb mint a hangulatstabilizálók és szorongásgátlók.
Nem akarok visszaszokni a nagyobb dózisra.
akkor gondolom a bántó gondolataid is ezzel párhuzamban jönnek elő..
és a gyógyszer"ellenzés" is tipikus tünet..
bízz az orvosaidban, ne magadban még.
Nem hóbortból lett csökkentve az adagom, és a szorongásgátló csökkentését még elleneztem is
A csökkentés jóval a gondolatok előtt voltak a rehab alatt és óta folyamatosan csökkentette a kezelőm utána amikor kiderült a pici lett változtatva. Tehát hónapokkal ezelőtt, a gondolatok csak pár hetesek.
A gyógyszerellenesség szerintem nem tünete semminek, hiszen általánosságban ragaszkodunk hozzájuk, függésre hajlamosítanak.
És nem lennék olyan hülye hogy önkényesen döntsek a gyógyszereim kérdésében.
mindenesetre mondd el a dokinak, hogy valami megint nem stimm veled, mielőtt még elveszíted az önkontrollod és a saját kezedbe akarsz venni mindent.
és kicsit ijesztő volt most így hajnalban a máshonnan jött kommented
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!