Apukajelölt látszólag lelkes, de a dolog kellemetlen részétől elzárkózik. Ez változni fog, ugye?
Tervezgetjük a babát, próbálkozunk, mondanom sem kell, hogy a férjem roppant lelkes... Sokat viccelődünk, hogy majd meg kell osztozniuk rajtam stb. De mikor az jön elő, hogy kelni kell a babához éjszaka, vagy pelenkázás, hiszti, akármi, akkor lehervad az arcáról a mosoly és tereli a témát.
Néha mintha azt hinné, hogy ő megcsinálja a gyereket, megkeresi a rávalót, a többi az én ügyem, majd szóljak, ha már lehet vele játszani. Persze mikor ezt szóban is kifejeztem, tiltakozott.
Vagy mikor az ismerősünk jön szóba, akinek nemrég született gyereke, mintha szarkasztikus éllel jegyezné meg, hogy XY "nem maradt sokáig, mert mennie kellett fürdetni".
A kakitól, pisitől mereven elzárkózik. Számomra egy természetes dolog az anyagcsere, szemrebbenés nélkül szedem a kutyáim után a sz@rt, a férjecském meg addig méla undorral elfordul. Képes félbehagyni az ebédet, ha az ablakon kipillantva pont meglátja a kutyát a dolgát végezni.
Ugyanakkor amúgy egy nagyon felelősségteljes, érett gondolkodású ember. Nem olvasott még utána a gyerek-témának, mondván nem vagyunk elkésve semmivel, ami igaz is. Meg hát még van minimum 9 hónapja szokni a gondolatot.
Jól mulatok rajta, de nem szeretném illúziókba ringatni.
Hogy tudnám apránként, kíméletesen adagolni neki, hogy nem csupa gőgicse és szivárványpóni lesz a következő időszak, és számítok rá, hogy ő is kiveszi a részét a dolgokból?
Nálatok ez hogy zajlott?
válasza: válasza:Szerintem kicsit sokat "zaklatod" ezzel a baba körüli teendőkkel így idejekorán. Majd ha már meglesz a baba, lehet megváltozik a gondolkodása, alkalmazkodik a helyzethez. Vagy ha nem, akkor lehet rajta problémázni, meg megbeszélni vele. Egyenlőre még te se tudod milyen lesz. Kicsit szerintem túl is gondolod az egészet.
Azért tetszik vagy sem, az anya azért van otthon, hogy a gyermeket ellássa, gondozza, ő keljen hozzá éjszaka, stb. Nem azt mondom, hogy az apának semmi dolga vele, hozzá se érjen, természetesen egy kis segítség elvárható.
Meg nem úgy kell elképzelni, hogy azért mert felkel éjszaka enni, akkor már hulla leszel. Azért amíg pici sokat alszik napközben is, és akkor anyuka is le tud pihizni. Egy gyerekkel azért nem olyan megterhelő.
válasza: válasza: válasza:Szerintem teljesen normális, hogy a kérdező előre szeretné tudni, mire számíthat, nem akkor, amikor már ott a gyerek.
Én nem akarnám kíméletesen előadni ezt az egészet, hanem éppen úgy, hogy van, és megbeszélni, hogy vállalja-e a részét, különben nincs értelme gyereket vállalni.
Egy anya nem azért van otthon, hogy az apának hozzá se kelljen nyúlni a gyerekhez. Az én férjem nyíltan megmondta, hogy a munkája kevésbé fárasztó, mint a gyerekkel egész nap otthon lenni.
Én személy szerint nem vállaltam volna úgy, ha a férjem nem segít, nem pelenkáz, egyszer sem kel éjjel.
Közben rájöttem, hogy nem sikerült hiteles képet festenem a férjemről. Oldalakon keresztül részletezhetném, hogy miért ő az az ember, "akinek" valaha szülnék, de korlátozott a hely és a kapacitás, ezért csak a problémára tértem ki (ami számomra inkább mulatságos, mint véresen komoly), úgyhogy nem igazán csodálkozom, amiért pár válaszoló gyökeresen elhibázottnak tartja a kapcsolatunkat. Lehetetlen ennyiből átlátni a helyzetet és józan ítéletet alkotni.
Mindenesetre köszönöm a válaszokat.
Természetesen én sem tudom még, hogy mi vár rám, de senki más sem tudhatja. :) Lehet, hogy angyalka lesz a gyerekünk, lehet, hogy egy hasfájós, fogfájós kis bömbölőgép, aki mellett 2 évig nem alszik senki (van ilyen az ismeretségi körben), lehet, hogy hármasikrek lesznek, minden lehet.
Fel kell készülni a problémákra, hogy ne akkor álljunk csodálkozva, mikor szembetalálkozunk velük. Szerintem ez a felnőtt gondolkodás része, noha néha "túlgondolással" járhat, ha nem vigyáz az ember. Nem akarok mindent feláldozni a gyerekért, a kapcsolatunkat semmiképp. Hosszú, boldog házasságot szeretnék, és inkább most nyaggassam kicsit a férjemet, mit hogy az újszülött mellett döbbenjen rá, hogy jé, hát ennek anyagcseréje van és ordít is.
válasza:"Fel kell készülni a problémákra, hogy ne akkor álljunk csodálkozva, mikor szembetalálkozunk velük. "
Jó nyílván tisztában van vele mindenki, hogy a babáknak vannak anyagcsere termékei, meg pelenkázni kell, esetlegesen sokat sírhat, éjszaka etetni kell stb. De érdemben úgy sem lehet rá felkészülni. Most valahogy elképzelitek a dolgokat, aztán lehet tök másképp alakul, aztán igen, ott álltok csodálkozva. Nekem a 2 gyerekem igaz külsőre nagyon hasonlítanak, de mentalitásra teljesen mások, mindent másképp csinált, minden valahogy másképp alakult, szóval hiába volt 2. gyerek, majdnemhogy ugyanolyan kezdő anyukának éreztem magam, mint az elsőnél.
Pl. most aranyosan elgondoltad, hogy majd néha megkéred a férjed, hogy keljen hozzá ő, hadd aludj át egy éjszakát. Pedig nem akarlak kiábrándítani, de ez szinte biztos, hogy nem jön össze. Ilyenkor az anyai ösztönök ezerrel dolgoznak, már egy szösszentésére fel fogsz ébredni ha fáradt is vagy. Hiába vállalná be a férjed, így is úgy is felébrednél. :) Na meg a szervezet is ahhoz van szokva.
Szóval sokminden benne van a pakliban, nem kell itt már előre tervezgetni, hogy gy lesz, akkor majd így csináljuk meg stb. meg már előre elijeszteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!