Ti mit tennétek a helyemben? Vállalnátok a babát így is?
Bocsi, hosszú lesz, de már nagyon kivagyok idegileg.
Van már egy négy éves lányom, két éves kora óta dolgoztam egy szuper munkahelyen. Szó szerint a belemet is kimelóztam, napi 16-18 órát. Viszont legalább jól kerestem, a férjemmel a kettőnk bevétele meghaladta a 450.000 forintot.
Anyukáméknál élünk, egyetlen szobában (nem, nem ide szültem a nyakukra, de hazaköltöztünk Pestről, mert anyuék már nem tudták fenntartani a házat), saját házra gyűjtöttünk, ami nem volt könnyű, mert mindig jött valami nagyobb kiadás.
Tudom, hihetetlen, de mi tényleg azok a "még az ág is húzza" típusok vagyunk... Ha nem a mosógép romlik el, akkor a hűtő, karácsony előtt négy nappal tuti bedöglik a sütő, novemberben anyósoméknál tűz volt, nekik kellett anyagilag segítenünk, hogy mihamarabb rendbe hozzák a házat, stb. Mindemellett régebbi hitelt fizettünk, nem keveset. (Ez a páromé, és még akkor vette fel, mikor nem ismertük egymást.)
Tehát nem éltünk nagy lábon, de azért sosem kellett a pénzt számolnom hó végén.
Februárban megbeszéltük, hogy most már lassan ideje lenne a kistesónak, ha nem akarunk túl nagy korkülönbséget a két gyerek között. Mindent megfontolva és többször átbeszélve nekivágtunk a projektnek.
Mindeközben megtaláltuk álmaink házát is, előtte és az udvarban hatalmas, lombos fák, nagy tér a gyerekeknek, stb. 5 éve elhagyatott a ház, de a földhivatalban sikerült kiderítenem, hogy ki örökölte a tulaj halála után - egy 92 éves néni, aki 200 km-re lakik. Sikerült felvennem vele a kapcsolatot, gyakorlatilag sínre tettük az adás-vételt, minden totál fixnek tűnt, és a férjemmel nagyon boldogok voltunk.
Július közepén ütött be a krach: a főnököm egyik pillanatról a másikra bejelentette, hogy eladta a céget, úgyhogy köszöni a munkánkat (13 emberét), de mivel az új cég nem tart ránk igényt, így viszlát. (Ennek semmi előjele nem volt, egyik pillanatról a másikra döntött. És nem, nem volt felmondási idő, stb...)
Teljesen nekikeseredtem, mert tudtam, hogy ilyen jól fizető munkát a környéken biztos, hogy nem fogok még egyet találni, örülhetek, ha minimálbérért elmehetek dolgozni... Ez azóta sem sikerült, pedig tényleg bármit elvállalnék.
Mindezt tetézte, hogy a néni, akitől meg akartuk venni a házat, augusztus első hetében elhunyt, a fia pedig teljesen elzárkózott az adásvételtől, holott a "foglaló" már ki volt fizetve, sőt, annál több is. Minderről papírunk is van, szóval most bíróság, stb. De ott sem várhatunk gyors eredményt, amíg a néni örökösödési eljárása le nem folyik, de félek, mire annak vége lesz, a fia már rég elkölti/elszórja a pénzünket. Kin fogjuk akkor mégis behajtani?
És tegnap kiderült, hogy sikeres volt a babaprojekt.
Jelenleg nem igazán tudok gondolkozni, valahogy olyan elveszettnek érzem magam. Nem akarok ide, anyukámékhoz szülni egy második gyereket, de a környéken nem nagyon van albérlet, ami meg van, az szinte mind vagy egyszobás, vagy nem mehetünk gyerekkel, vagy ha mehetünk gyerekkel, akkor kb. 50.000 forint lenne csak a lakbér, erre jönne még rá a rezsi.
A férjem 112.000 forintot keres családi adókedvezménnyel, plusz ehhez jön még a családi pótlék.
Annyira kilátástalannak látok most mindent, pedig pár hónapja még minden fixnek és biztosnak tűnt.
Ti vállalnátok ilyen helyzetben a második babát? Ilyen kevés bevételre, egy szobába négyen, mint a putriban?
Mindig van másik út.
Ha azért költöztetek anyudékhoz, mert egyedül nem tudták fenntartani a házat, és nektek is megvan már egy bizonyos összeg a másik házra, akkor miért nem adjátok el a szülői házat, plusz a ti pénzetek és vesztek egy kétgenerációs házat?
Sokszor az élet tényleg nagy szívás, de általában, ahol egy ajtó becsukódik, nyílik egy ablak.
Te munkanélküli vagy. A párod sem keres sokat. A szüleid nyugdíjasok?
Miért nem mozdultok arról a vidékről, ahol nem kaptok jó munkahelyet? Talán éppen itt a jel, hogy el kell onnan menni.
A néni fiát feljelenteném, addig járnék a nyakára, amíg vissza nem fizeti a pénzeteket! Akár "csúnyabácsikat" is felbérelnék, akik visszahozzák a pénzt, gondolom, nem 10-20 ezer forintot tettetek le. Tennék rá, honnan keríti elő a pénzemet, de fizesse vissza, mert a szerződéstől ő állt el, és nem ti. Innentől kezdve lopás.
A babát megtartanám. Azért ez nem olyan kívánságműsor, ha akarom és minden jó, jöhet, ha nem jó, akkor menjen?! Te sem tudnál lemonani a várt babáról.
Nálam is úgy volt, munkanélküli leszek, erre jött a barátnőm, friss vállalkozásba embert keresett. Szinte az égből pottyant a lehetőség. Ők is tervezték a vállalkozást, bővítést, házvásárlást, átépítést, majd jöhet a babaprojekt úgy jövőre, két év múlva. Ehhez képest 13 hetes terhes és a baba pont nem a legjobbkor jön. Semmi mást nem tettek, csak módosítattak a terveiken.
Ne keseregj, örülj a babának, hiszen akartátok.
A házkérdés sem lehetetlen, csak ügyesen kell csinálni.
végkielégítés?
am most hiába keresel, ha megtudják, hogy terhes vagy, sehova nem fogsz kelleni.
férjed keressen jobban fizető melót és akkor maradtok ahol vagytok.
a, ha kp-ben ki tudtatok volna fizetni egy házat akkor van megtakarítás, nem tudmo mit sírsz
Kedves Utolsó!
Mi az, hogy mit sírok? Van másfél millió megtakarításunk? Mi az? A mai világban semmi. Ha vállaljuk a babát és marad a mostani helyzet, akkor is feléljük kevesebb, mint két év alatt, amit a házunkra szántunk!
Mindenki másnak köszönöm a hozzászólásokat és tanácsokat. A szüleim házát idestova 12 éve próbáljuk eladni, de mivel hatalmas, így még áron alul sem veszik meg. Anno 22 millióról indultunk, most 8,5 millióért árulják anyuék, csak szabaduljunk tőle mihamarabb, mert téli hónapokban iszonyat a rezsije.
A szüleim dolgoznak, de apunak három éve volt gerincműtéte, így más munkakörbe helyezték, és kevesebb lett a fizetése. (Plusz a műtéti költség, vizsgálatok, stb. elvitte az ő megtakarításaikat is.)
A férjem ennél jobb munkát a környéken biztosan nem fog találni, viccen kívül mondom, hogy az ő szakmájában ez az egyik legjobban fizető.
Ami a költözést illeti... Nem tudom. Megfontolandó mindenesetre.
A munkahelyemen be voltam jelentve, de nem nagyon látok reális esélyt bármit is elérni. Beszéltünk már erről több munkatársnőmmel, az egyikük a héten keres fel egy ügyvédet, de a főnököm sajnos nagyon jó helyen "ül". Vagy jó s@gget ny@l, ha úgy tetszik.
ha olyan hatalmas ház miért egy szobában laktok?
akkor lenne simán több helyetek!
milyen ház az, hogy 22 helyett 8milliórt se kell senkinek?
mucsaröcsöge?
Mondjuk én sem értem, hogyha olyan nagy a ház, akkor miért csak egy szobát kaptatok meg. Nem lehet ezen valahogy változtatni?
Másrészt a végkielégítés jár még akkor is ha eladta a céget, akkor is ha hosszú nyelve van, a törvény az törvény, és ez esetben a munkavállaló van jobb helyzetben. Tessék kiállni az igazatokért, akár összefogva is.
talán nem voltál bejelentve? vagy miért térsz ki a végkielégítéses téma alól?
a ház nagy, de egy kis szoba jut?
egyre jobban sántít a sztorid.
sztem kamu
Köszönöm a válaszokat.
Egyelőre azt fontolgatjuk a férjemmel, hogy megpróbálunk önkormányzati lakást igényelni.
Az, hogy a foglalóval mi lesz, egyelőre nagyon kérdéses. Én attól tartok, hogy a pénzt magát elkölti, és ha az örökölt összeg nem éri el a mi kárunkat, akkor tarthatjuk a markunkat, csak nem lesz kinek. A néni nagyon aranyos, kedves volt amúgy, de a fia baromi link alak. És még csak nem itt laknak ugye, ami csak nehezíti a dolgot.
14:42-es: Mondd csak, te tudsz olvasni? Már írtam, hogy be voltam jelentve. De ez nem változtat semmin, ha a főnököm pl. csődeljárás alá vonatja a céget, és csak a vele szerződésben álló telephelyek őrzési jogait adja el, akkor is ugyanott van, az új cég nyer havi 7 milliót, ő meg kétévi összbevételért adta/adja el a céget. És természetesen ez a bevétel nem lesz lekönyvelve sehol, hisz zsebbe megy. Egyszerűen úgy tűnik majd minden kívülállónak, hogy a becsődült cég helyett egy távoli központú veszi/vette át a telephelyek őrzését, új szerződések kötődtek, etc.
A ház valóban nagy, de a felső szint teljesen leválasztásra került még évekkel ezelőtt. Anyuék így igyekeznek spórolni a gázszámlákon (be is vált jóideig), mert szinte a teljes felső szintet újra kéne szigetelni. Így marad az alsó szint, ahol két szoba van - anyuéké és a miénk. Plusz ugye fürdő, konyha, wc, spájz, ebédlő.
Ha pedig ez szerinted kamu, akkor szégyelld magad. Van nekem épp elég bajom az ilyen és ehhez hasonló gyanúsítgatások nélkül, nem hiányzik, hogy még egy nevenincs, arctalan ismeretlen lehazugozzon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!