Kívülállóként mi a véleményetek erről a családi nehézségről?

A kisfiam a 36.héten született, ezért koraszülöttnek számított. 9/10-es apgárral, önálló stabil légzéssel és szívműködéssel , ezért egy percig sem volt inkubátorba. 2,90 kg volt a születési súlya, szopott, hízott, az 5. napon haza is engedtek minket, és ekkor mondta is egy doki, hogy 1-2 héttel el is lehetett számolva, hiszen erős, egészséges baba. Ettől függetlenül szoros szemészeti, neurológiai, kardiológiai, fülészeti gondozást javasolt. és dévény, majd később szenzoros torna, korai fejlesztés, beszédindító foglalkozás. Ezekre mindre vittem, becsülettel csináltuk az itthonra adott feladatokat. amíg tehettem itthon voltam vele. énekeltem neki, ringattam, imádom. és nem érzem, hogy rosszul csináltam volna. 4 éves volt amikor a kistesója született, szeretik egymást. A fiam szépen nő, okosodik, egészséges. Anno amikor megszületett arra jöttünk haza, hogy anyósom osztja az észt, hogy sose fog tudni járni, beszélni ez a gyerek, mindig selejtes lesz és ezért csak én vagyok a hibás. Akkor elküldtem melegebb éghajlatra, azt mondtam sose keressen többet minket, de nem vagyok haragtartó, sőt képes vagyok bocsánatot kérni,m ég ha engem bántanak is meg, és a nagyi elég hamar visszakerült az életünkbe. Ezután is csak zrikálta a gyereknevelésemet, oltotta a férjemet ellenem, mert rossza anya és feleség vagyok. úgy vélem, hogy hiába állt ki mellettem a férjem, azért valami bogarat miondig elültetett benne, és elérte hogy állandóan veszekedjünk. a sógornőm tetézte a helyzetet a két tökéletesen nevelt gyerekével, akikhez képest az enyémek mindig el voltak maradva, és az ő tökéletes életével, anyaságával . Csak ő ezt tudta olyan aljasul csinálni, hogy a férjem sose lásson át a szitáján. pl. elvitte a fiunkat vizi csúzdázni, ő volt a kedves nagynéni, pedig a történet arról szólt, hogy az ő gyerekei még bátrabbnak tűnjenek, mert az én fiam életében akkor járt először strandon, és hát nem az a strndos típus. kiakadtam, mert nem is tudtam, hogy ova mennek, és én voltam a rossz. Szpen lassan elérte a férjem családja, hogy eltávolodjunk, veszekedjünk. elegem van hogy belelátnak a mindennapjainkba, abból, hogy mindenbe bele okoskodnak, hogy sz@rják a gyerekeimet. évekig tűrtem a békesség kedvéért és nagyon rámkaptak. félek,ha most kifakadok mi lesz, de nem bírom tovább idegekkel.