Babát szeretnénk a párommal, de albérletben lakunk ami mellett nem igen tudunk saját lakásra félretenni. Többi lent?

Az is valóság, amit én írtam, ezért is gondoltam, hogy megemlítem, nem csak ilyen létezik. Pedig mi is megyeszékhelyen lakunk, persze nyilván lehet különbség város és város között, de nálunk még ilyesmit, mint amit te írsz, nem tapasztaltam. Csak az ingatlanosok mocskoskodásait, pl. hogy olyan lakást hirdetnek, amit hónapokkal korábban kiadtak, csak "véletlenül" még mindig fent van. Na ilyenbe sokszor belefutottam, és akkor persze ajánlanak valami putrit, ami szerintük tök hasonló ahhoz, amit én kerestem.

Van persze itt is pár elszállt hirdető magánszemély is, pl. olyanhoz is volt szerencsém, aki úgy akarta kiadni a két és fél szobás lakását, hogy a félszobát lezárja, és havi egyszer-kétszer ott alszik a fia, amikor a városban van. Megjegyzem, ezt két éve hirdetik, és még mindig nem kellett a kutyának sem. Az ilyet nem szabad kivenni, ez röhejes. De bérlőként még nem tapasztaltam olyat, amiket te írsz, pedig elég régóta benne vagyok ebben én is, laktam már pár helyen, ennél is több hirdetővel találkoztam már, de sose kérdezte senki, hogy van-e gyerek, vagy van-e munkánk. Pedig olyan is volt, hogy a fiam már megvolt, én meg még egyetemre jártam, és nem volt mellette állandó munkám. Nem érdekelt senkit. Persze kellett nyilatkozat arról, hogy ha nem fizetek, akkor van hova mennem (szüleim), de mindig mindent időben fizettem, illetve most már fizetünk, akkor még egyedül voltam felnőtt a háztartásban. De nem is ez a lényeg, ezt előre nyilván nem tudhatták, mégsem volt akadékoskodás.

Az életet keresztül-kasul megjárt, 56 éves férfi létemre korántsem tartom akkora biznisznek a saját ingatlan vásárlását. Laktam olyan albérletben, hogy reggelre fél tartálynyi olaj elégetése mellett is befagyott a víz a pohárba. Volt saját garzonom, saját lakásom, saját házam. Most megint bérleményben élek, igaz, ezúttal Németországban.

Kétségtelen, hogy van valami megnyugtató abban, ha az ember a sajátjában lakik, de szerintem ez a fajta állandóság ráér nyugdíjas korban. Aktív korban sokkal többet ér a mobilitás.

#6-osnál a pont, abszolút. Annyit tennék hozzá, hogy gyerekkel igazán nagy szívás a lakcím hiánya, megtapasztalhatod a bölcsi-, ovi- és iskolakeresésnél. Márpedig a tulaj gyakorlatilag fel van hatalmazva arra, hogy a lakcímmel szívasson. Olyat én még nem hallottam, hogy állandóra bárkit engednek bejelentkezni, anélkül márpedig meg vagy lőve, lehet a gyereked az anyósnál bejelentve, mert ideiglenes lakcím önmagában nincs. A tulaj szintén fel van hatalmazva arra, hogy a felmondás lebegtetésével megszorongasson egy kicsit, ha az neki úgy jó, mondjuk ha emelni akar.

Nem minden tulaj használja ki ezt, de minden tulajnak megvan rá az elvi lehetősége.

Állandó lakcím bejelentéséhez elég, ha van érvényes lakásbérleti szerződés. Külön engedély NEM kell a tulajdonostól, mert a szerződéssel már engedélyt adott.

Az illetékes okmányirodában is elég csak a szerződést bemutatni, már be is jegyzik a címet.

(Persze a jó kapcsolat érdekében illik szólni a tulajnak, de ezzel se volt még gondom.)

Gyerekkel se raktak ki.

Persze azért bőven van hátránya a bérlésnek és hosszabb távra jobb a saját, mert még ha nagyon jó tulajt is fog ki az ember, vannak olyan dolgok, amik az itthoni "rendszerben" nem működnek.