Milyen kortól elvárható, hogy egy gyerek már ne akarjon mindent, amit meglát?
Van egy 2 éves fiam, és idén nyaralni voltunk családostól a majdnem 12 éves unokahúgával együtt, aki alapvetően egy kedves lány, sokat játszott a fiammal.
De azt hittem, ebben a korban már túlvannak a gyerekek azon, hogy minden kell nekik, amit a másiknál látnak. Bármit adtam a fiamnak, az rögtön neki is kellett (gyümölcspép, buborékfujó, stb, nem nagy dolgok). Persze, adtam neki is, de pl ebből a gyümölcsből nem vittem sokat, ott nem lehetett kapni, a hét végére már a fiamnak nem maradt.
Normális ez még, vagy kicsit félrenevelték?
válasza:Félrenevelték, igen. Esetleg a lányka nincs testvére, így alapból nem alakult ki benne az osztozkodás plusz a kisebbel előzékenyebbek vagyunk-érzés.
Mivel nem Te vagy a lány szülője, ezen segíteni nem fogsz tudni, mert az ő szüleinek nevelési elveibe való belepofátlankodás volna. Te csak törekedj rá, hogy kisfiad le legyen így elkapatva :)
válasza:Én is így érzem, de nem akartam bunkó lenni, hogy neki nem adok.
Tényleg nincs testvére, és talán így nehéz, mivel nem kerül gyakran olyan helyzetbe, hogy más kap valamit, ő meg nem. Nem is tudom, hogyan lehet ezt "gyakorolni".
Beleszólni pláne nem fogok, nem igy vagyunk olyan viszonyban. Csak furának találtam, hiszen egy 12 éves már elég nagy ehhez. De lehet, nekem kellett volna úgy készülnöm, hogy két gyerek van, csak erre nem számítottam.
válasza: válasza:Pedig nyugodtan mondhatjátok neki, hogy figyelj Juli, a Petike még nem ehet mást, stb, sajnos csak ennyi van és hétvégéig ki kell tartanom vele.
Kért, te meg adtál. Megint kért, megint adtál.
Szerinted honnan kellett volna tudnia, hogy nem marad és nem tudsz venni?
Őszintén szólva, bizony velem is előfordul, hogy megtetszik, megkívánok valamit, és nehéz ellenállni.
Most volt az, hogy kettő normális barackot tudtam venni a babámnak, és a négy éves nagy is megértette, hogy a húgának kell.
Nem tudom, utolsó, szerintem ez már túlzás. Mert hát ő is családtag, nem egy idegen az utcáról.
Azt meg pláne nem tenném, hogy az egyik gyerekemnek nem adok valamiből, mert a másiknak kell.
Így neki is adtam, cask furcsállom. Végül is nem ezen múlt, hogy éhen hal-e a gyerek, ez csak nasi. A közös nagymama is velünk volt, szerintem nem az én tisztem eldönteni, hogy vesz-e neki buborékfújót. Én csak erősen csodálkoztam ezen, hogy akkor rohanni kellett még egyet venni, pedig csak várnia kellett volna 5 percet, és a fiam odaadta volna neki is.
válasza:A nagy kapott helyette mást, amit a pici nem ehet. (Tele van a fügefa, meg egy csomó szeder is van).
Őszibarack az pont nincs, a boltban meg szinte az összes ütődött, sőt egy kettő rothadt.
Sajna itt helyben ezt tudtam intézni.
Továbbra is fenntartom a véleményem, hogy szimplán szólni kellett volna, ennyi.
Ha nem érti meg, vagy nem érdekli, nem a te bajod, nem neked kell nevelni.
válasza:Szerinted én vagyok fura, amiért nem készültem a másik gyerek teljes ellátására? Hát így is fel lehet fogni.
Egyébként a nagymamával jött, nem mi "hívtuk meg", nem hiszem, hogy az én feladatom lett volna mindent beszerezni neki.
Egyébként pedig ha elolvastad amit írtam, benne van, hogy adtam neki, szóval nem értem a kirohanásodat. Nem az volt a kérdés, hogy adjak vagy ne (mert adtam, ez már tény), hanem a viselkedése érdekelt.
De azt hiszem, ezen az oldalon semmit sem lehet jól csinálni, mert ha adok neki, akkor azért vagyok szemét, mert a nem a saját gyerekemre gondolok, ha nem adok neki, akkor meg azért, mert milyen már, hogy a másik nem kap.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!