Nálatok is ekkora a különbség a első és második gyerekhez való hozzáállásban?

Első gyereknél még mértem mennyit eszik, milyen időközönként, írkáltam a kakik számát, csak tiszta/steril dolog érhetett a gyerekhez, hatalmas lelki problémát csináltam abból ha magam mellé kellett raknom a gyereket vagy túl sokat volt kézben.

Ehhez képest a másodiknál már kb semmin nem stresszelek. Úgy szopizik ahogy ő akar, a nagylányom egyből összetaperolta tehát felejtős a steril környezet, ha éjszaka kel akkor magam mellé rakom simán szóval valami hihetetlen lazán fogom fel. Simán odaadom bárkinek a kezébe míg az elsőnél ezt nem szívesen tettem, sőt a nagylányom is babusgatja (persze felügyelet mellett).

A fontos dolgokból (biztonság) persze nem engedek, de az összes többit elhagytam.

Ja és érdekes módon a nagylányom borzalmasan sírós, ölbelevős, pocsék alvó volt és a mai napig az, a kisfiam pedig a világ legnyugodtabb babája kb. Lehet ennek ennyire köze a gyerekekhez való lazább hozzáálláshoz?