Mennyire fontos nektek mások véleménye, mennyire kell szerintetek figyelembe venni a beszólásokat?

A beszólásokat el kell engedni. VAn, akinek ez könnyen megy, másnak nehezebben. Én az utóbbi kategóriába tartozta, de kemény munkával már eljutottam odáig, hogy csak néha érintenek meg.

A normális véleményeket családtól, közeli barátoktól, munkatársaktól, főnöktől pedig átgondolom.

Át kell engedni a saját szűrődön minden visszjelzést. Mérlegelni kell, hogy mennyire hiteles vagy mérvadó számodra az az ember, akitől származik. És még ha az is, jogod van nem egyeérteni vele. Ha ezeket tisztáztad, akkor megkapod eredményül, hogy mennyire fontos számodra az adott kijelentés. Utána eldöntöd, tesze-e lépéseket ennek tanulsága alapaján vagy sem. Majd pedig lapozol. Tépelődni minden bizonnyal fölösleges rajta.

Mottó: a másik ember véleménye, kijelentése, viselkedése őhozzá tartozik, az ő sajátja, nem az enyém vagy akit épp illetett vele.

Pl játszótéren ha a gyerek üdítőt iszik vagy nem gyümölcsöt nassol; hogy biztos fázik/melege van; ez a játék nem neki való; miért vizezheti össze magát, meg kéne nevelni; miért csak eddig szopott, biztos nem igyekezett eléggé az anyuka; miért császárral szült; miért babakocsiban van és nem hordozóban; miért van lepasszolva a nagyszülőknek pár órára.

De nekünk már az óvónő is szólt be amikor a férjem ment táppénzre hogy ez bizony mennyire rossz szegény gyereknek, ilyenkor bizony az anyjára van szüksége.

Engem pl. úgy neveltek, hogy jajjjmitszólaszomszéd.. és sokáig féltem is, hogy jajjmit.. aztán rájöttem, hogy az egyik szomszéd ezt akarná ha megkérdezném a másik meg azt. És hiába tudtam, mégis hosszú tanulási folyamat volt, míg megtanultam, hogy valóban ne érdekeljen.

Mindenkinek máshol vannak a gátjai, fékjei, félelmei, vagyis az "érzékenysége". Lehet, Te a póktól félsz, vagy a mélységtől, míg ugyanezek az anyukák nem félnek attól amitől Te.

Ez nem érdemesség kérdése, hiszen Te sem biztos, hogy azoktól a dolgoktól félsz amitől "érdemes" félni.