Lesznek az ilyen gyerekeknek "gyökerei"?

Mi /a férjem és én/ képtelenek lennénk addig külföldre dobbantani, amíg a szüleink, a gyermekeink nagyszülei Magyarországhoz kötnek minket. Számunkra ez egy nagyon erős kapocs. Én kisgyermekként rengeteg értéket /nem anyagi javakra gondolok/ kaptam a nagyszüleimtől, hozzátartoztak az életemhez. Így felnőtt fejjel visszagondolva óriási veszteség lett volna, ha sok ezer kilométerre élünk egymástól. Persze az így felnövő gyermeknek ez a természetes, de ha én tudom, mit jelent egy nagyszülő a gyermek számára, akkor hogyan lennék képes megfosztani őt ettől. A fiam odavan a nagyszüleiért, a kislányom még nagyon pici, de már most érezhető valami megmagyarázhatatlan szeretet, amikor a papa vagy a nagyi kézbe veszi.

Mi hál' istennek jól élünk, de nekünk is vannak anyagi hullámvölgyeink, olyankor jól jönne kétszer ennyi pénz. De ezért nem dobbantanánk. Félni pedig nem félünk az ismeretlentől, mindketten magas szinten bírjuk a nyelvet, ém angoltanár vagyok, tehát szerintem azonnal találnánk munkát. De a nagyszülő olyan érték, amit meg kell becsülni addig, amíg megtehetjük. Sajnos már nyugdíjasok, nem is igazán szolgál jól az egészségük, ezért számomra ajándék mindem velük töltött idő.

És de: valamilyen szinten gyökértelenek lesznek az állandóan költözködő gyerekek.

Utolsó: ha így nézzük, akkor te meg más értékektől, értékes tapasztalatoktól fosztod meg a gyerekeidet (én én is egyébként). Minden éremnek két oldala van, ne feledd, hogy nem ismered tapasztalatból a másik életforma előnyeit. De azért sejthető nagyjából, hogy melyek azok.

Nyelvtanárnak lenni például szép és jó, de aki nem nyelvterületen él anyanyelvi beszélők között, közel sem fogja soha úgy "bírni" a nyelvet, mint aki körül folyamatosan azt beszélik. Ez lehet mindjárt az egyik értéke, előnye a költözködős életformának.

Nem akarom egyik életformát sem propagálni, főleg mert én is csak a röghöz kötött életet ismerem tapasztalatból, csak érdemes elgondolkodni rajta, hogy ami első pillantásra furcsának, nagyon másnak tűnik, az nem feltétlenül rosszabb a megszokottnál.