Anyukák, problémás anyósotok mindig "ilyen" volt, vagy csak a baba születése óta elviselhetetlen?

Ez teljesen az anyós személyiségétől függ, de tény, hogy a babagondozás területén és a gyereknevelés során jönnek elő igazán az elvi különbségek. FŐleg mivel ők más korosztály, régen más volt a "divat".

Nekem mikor összejöttem a későbbi férjemmel kimondottan jó volt a viszonyom anyósommal, aztán mikor megszületett a baba, utána lett kicsit rosszabb, elég sok hülyeséget szoktak összemagyarázni apósommal együtt, pl. az mért kínzom orrszívással a babát, stb. Már eljutottam odáig hogy sok mindent már el sem mondok neki, mert nincs kedvem a hülyeséget hallgatni tőle adott témáról...

Nálunk még az esküvő előtt pár héttel kezdődtek a gondok. Az előtt egy tündér volt évekig.

Néha elgurul a gyógyszere, és remegve, összefüggéstelenül, amolyan idegbeteg módon ordítozik velem (akár a gyerekek előtt).

Most épp korrekt időszaka van. Udvariasak vagyunk egymással, de résen vagyok, hogy időben elfojthassam a jeleneteit.

Az ok: stressz levezetése + nem vagyok olyan, mint amilyen ő volt fiatalasszony korában. De hát mit csináljak, másmilyenek vagyunk, más volt a helyzetünk is.

nálunk amint megtudta anyósom hogy terhes vagyok mindenbe beleszólt,ezt egyem ezt ne az agyamra ment...nem is kerekedett még a hasam és állandóan fogdosni akarta annak ellenére is hogy megkértem ne tegye

20 hetesen kiderült hogy beteg a baba anyósom kb úgy állította be a dolgot hogy neki a legrosszabb mindenki közül hogy beteg az unokája

sajnos mi a 24.héten elvesztettük a kisbabánkat mikor kijöttem a kórházból anyósom első nap kiabált velünk...egy hét telt el azóta...nem látogatott meg nem hívott hogy hogy vagyok...szerintem engem/minket okol hogy nem született meg a várva várt unokája