Régebben miért nem számított annyira egy gyerek neve?

Vagy csak én botlottam nem megfelelő emberekbe. 30 éves vagyok,ma már nem túl ritkának számító névvel. Konkrétan 10 ugyanilyen keresztnevű ismerősöm van,és a gyakorin is olvasgatom a nevemet,ahogyan leendő anyukák kérdezgetik,hogy tetszik-e,adnák-e. Anyu megnézte akkor a statisztikákat,kétezer-valamennyi nő viselte az országban ezt a nevet,mikor én születtem. Mégis gyakran átkereszteltek,és gyakoribb nevű osztálytársaimat is.

15 évesen új gyermekorvoshoz kerültem. Azonnal átkeresztelt Editre. Mondtam neki,hogy nem Edit vagyok,hanem XY! Röhögve mondta,hogy jó leszel te Editnek is! És nem is hívott másképp. A nevem 4 szótagú,nem is hasonlít az Editre. Azóta a hideg ráz az Edittől,mert szinte gúnynevem lett.

Vagy iskolában,a tanáraink közt terjedt az a nézet,hogy a két keresztnevűeknél mindenkinek az első a RENDES neve,a második csak toldalék. Engem ez nem érintett,egy nevem van,de volt egy tanárnőnk,akinek szó szerint sírva könyörögtek az osztálytársaim,hogy a második nevüket használják,leszidta őket,és nem engedte használni, csak az első nevüket.

Másik tanárnő azonnal egy olyan becenéven hívott,amit nem használok,nem is hallgatok rá,akkor és ott mégis meg kellett tanulnom odafigyelnem rá. Nem feleseltünk a felnőttekkel,csak nagyon rosszul esett.

Magam is tanár lettem,mindig megkérdezem a kétnevűeknél,hogy melyik nevét használja,hogy szeretné,ha szólítanám,új osztálynál már év elején felírjuk. A legkisebbeknél is. Látom rajtuk az örömöt,megtisztelve érzik magukat.

Van egy gyerekszáj mondás,miszerint a szeretet az,amikor valakinek a szájában biztonságban van a neved. Szerintem ez nagyon igaz,és nem értem,miért esett jól régebben többeknek (más esetek is voltak),ha ellenkezhettek egy gyerekkel.