Az anyai ösztönöket elő tudja hozni a szülés?

"Van e esélyem arra, hogy a terhesség vagy a szülés miatt kialakul bennem egy vágy, a végtelen szeretet, a ragaszkodás, az anyatigris a gyerekem iránt? Vagy mély depresszióba fogok hullani ha eljön az idő, és borzasztóan rossz anya leszek"

Elvileg mindkettöre van esélyed, de általában az elsö szokott nagyobb arányban bekövetkezni.

Nekem egy idő után csak úgy feltámadtak az anyai ösztöneim, nagyon szerettem volna gyereket. Nem befolyásolta, ha megláttam egy gyereket. Terhesség, szülés szintén összekötő kapocs volt, de én inkább nem hagyatkoznék olyanra, hogy majd a terhesség alatt megjön hozzá a kedvem.

Lehet, még nem vagy "érett" lelkileg az anyaságra, és később tör Rád, de akkor elemi erővel.

Nem késtél még le semmiről.

Nem csak a szülés, hanem már maga a terhesség is. Én voltam kétszer is, de sajnos baba egyik alkalommal sem lett. Egyiknél méhen kívül volt, a másiknál pedig elvetéltem a 10. héten.

De azt eltudom mondani neked, hogy pont így éreztem előtte, mint Te, de amikor terhes lettem, teljesen átfordult a világ körülöttem. Baba-mama rovatokat olvasgattam, minden héten nézegettem a neten, hogy jelenleg milyen fejlődési szakaszban jár, stb. Nem ismertem magamra.

Azt tudom tanácsolni neked, hogy ne agyalj ezen, amikor eljön az ideje, pontosan tudod mit kell tenned, és boldog leszel hidd el.

Amikor vetéltem és bent feküdtem a kórházban, épp egy újdonsült fiatal anyuka feküdt mellettem, aki épp azt mesélte, hogy a baba kicsit korábban jött össze, mint ahogy tervezte, és sosem tudta magát beleképzelni az anyaszerepbe.

Később meglátogattam Őket, és elmondhatom, hogy a legboldogabb anyuka a világon.

Ha nem szeretnél gyereket, akkor nem szeretnél. A terhességtől sem fogsz vágyni rá. Ettől persze még lehetsz jó anya és szeretheted a gyerekedet.

Azt meg, hogy te mit fogsz érezni pár év múlva, hát ki tudja.

Biztosan tudod, hogy miért nem vágysz gyerekre. Gondolkozz el rajta, és az alapján lehet elgondolkozni azon, hogy ez változhat-e a jövőben.

Van, aki túl fiatalnak érzi magát, van akinek vannak olyan tervei, amiket meg szeretne valósítani még a baba előtt, van aki a megfelelő párra vár, nagyon sok oka lehet, amik változhatnak az idővel. Ha valaki csak úgy nem vágyik rá, az szerintem nem igen változik.

Ezt nem befolyasolja hogy mas gyerekre hogy nézel.mert atiéd az teljesen új érzést valt ki.

Különösebben én sem akartam gyereket de a parom igen. Most harom honapos terhes vagyok de megszenvedtem az elején lelkileg.utana jöttek a rosszullétek ezt nem részletezem.de mostmar kezdem megszokni hogy ott van és mar féltem hogy minden rendben menjen.nem akarnam hogy valami baja legyen.szerintem ha kezedbe veszed először minden megvaltozik.

Szia!

Én ugyanebben a cipőben járok, mondhatom nagyon elkeserítő.. En konkretan nem értek a gyerekekhez, nem szeretem oket, utálom a gyerekzsivalyt. Nem akarok semmit feláldozni emiatt, se az alakom, se a kapcsolatom, nem akarok terhes lenni es hányni, stb.. szóval tudom

mit érzel.

Persze mindenki nagyon onzonek gondol, meg leneznek, amiért nincsenek bennem ilyenfajta anyai ösztönök - de ez van, nem tudok mit csinálni. Attol függetlenül, hogy nőnek születtem, nem azert vagyok, hogy utódokat toljak ki magamból!

Szóval ezekkel a dolgokkal küzdöttem/küzdök, viszont amióta együtt vagyok a párommal, valtozott a helyzet valamennyit.

Velem az apám sosem foglalkozott, es mindig ezt láttam mindenhol, hogy az anya gürizik az apa meg baszik bele mindenbe.. (tisztelet a kivételnek!) Viszont amióta a barátommal együtt vagyok, vannak kisgyerekek a közelünkben, es latom, hogy viselkedik velük, hogy szereti oket - latom, hogy milyen jo apa lesz. O az elso, akire azt mondom, hogy igen, szülnek neki gyereket:) Persze nem most es jelenleg nem is varom ezt a pillanatot, de mar az is valami, hogy elkezdtem azon gondolkozni, hogy milyen lenne a kettőnk babája 😊

Tehát bennem is felmerült mar ez, hogy mi lesz majd akkor, ha benyogi hogy gyereket szeretnek, mert erre elobb utobb sor fog kerülni. De ezen majd akkor fogok gondolkozni, mást úgyse tudok csinálni. Remelem tudtam segíteni neked :)

Gyererekek belőlem sem váltottak ki felülmúló érzést, szégyen nem szégyen, egy kutyus az utcán sokkal inkább felvillanyzott, szivesen megsimogattsm, játszottam vele, gyereknél persze mosolyogtam, de semmilyen érzés nem jött belülről.

Férjem már nagyon szeretett volna babát, beadtam a derekam, elsőre össze is jött,de 6 hetesen elvetéltem. Hihetetlen mennyire megviselt,magam sem értettem, de csak sírtam és sírtam. Nagyon gyorsan ismét terhes lettem, és imàdom már most, pedig csak 25 hetes terhes vagyok. Rettentően aggódom nehogy baj történnyen, annyira szeretem, ahogy mocorog, rugdos... annyira boldog vagyok. Hogy milyen lesz szülés utàn, azt még nem tudom :-)

Szerintem csak azért ne vállalj gyereket, hogy ne hagyjon el a párod. A gyerekvállalás nem kötelező sem a nőknek, sem a férfiaknak. Aki nem érzi magát erre képesnek, illetve nem akarja bármilyen más okból, az ne vállaljon, mert ezzel a gyereke életét keseríti meg, ugyanis előbb-utóbb kiütközik a dolog.

Szerintem ha nem szeretnél gyereket, akkor ezt mond meg a párodnak is, hogy ehhez képest dönthessen, hogy hogy akarja folytatni vagy sem. Neked is biztosan szörnyű lenne a terhesség, szoptatás, éjszakázás, pelenkázás stb. úgy hogy közben nem vágysz az eredményre, ami tartja az anyákban a lelket a kitartáshoz.

Szerintem megbánnád, ha úgy mennél bele, hogy nem a saját döntésed, hanem egy kényszer hatása a dolog.