Normális dolog, hogy az apukák éjjel-nappal dolgoznak, hogy az anyukák minél tovább otthon lehessenek minél több gyerekkel?

Én egy három gyerekes anyuka vagyok, most próbálkozunk a negyedik babával, reméljük már nem kell sokat várni... Apuka egy közeli szálloda séfhelyettese, 2 nap munka,2 nap szabad. Már az elején megbeszéltük, hogy én hosszú távra rendezkedem be itthon, mindkettőnk szerint ez az optimális a gyerekeknek, de leginkább apukának(!).

Tavasszal, amikor egy éves lett a kicsi jött egy nagyon jó munkalehetőség, amit szívesen elfogadtam volna, de a férjem megkért, hogy ne vállaljam el. Azt mondta, hogy nem vagyunk rászorulva még egy fizetésre ( teljesen átlagos vidéki család vagyunk, egy régi házat újítgatunk fel, két tizenéves autónk van, kis hitel, kis megtakarítás ) és ő nem tud bármikor szabadságra jönni, késni, vagy előbb lelépni a munkahelyéről. Őt megnyugtatja, hogy én itthon vagyok. Bármikor, bárkinek, bármi kell, én itthon vagyok. Megyek, hozok, csinálom, megoldom. Látnád a naptáram! Orvos, edzés, zsúr, kirándulás stb. Van dolgom elhiheted. És a párom, ha itthon van minőségi időt tölt a gyerekeivel, ami nagyon sokat számít neki is és a gyerekeknek is. Nem érzem úgy, hogy bármivel is kevesebbet tennék le az asztalra, nem érzem magamat és a gyerekeimet sem elhanyagoltnak az apjuk részéről. És igazság szerint a férjem szeret dolgozni, szereti a foglalkozását és szereti a csendet is , ami ott körül veszi, aztán szívesen jön haza a "piskótáihoz".

Szerintem kiegyensúlyozott az életünk, a kapcsolatunk egymással és a gyerekekkel. Nem lesz így örökké, nem is bánom, mert ha hozzá vesszük a negyedik babát, 10 évet leszek itthon minimum!! Jézus!

A kérdésed jogos, biztos sok olyan család van, amiről írtál, de olyan is, mint a miénk, legalábbis remélem :)

Kedves utolsó!

Arra azért kiváncsi lennék, hogyha bármi történne a férjeddel, akkor mi lesz veletek?

(baleset stb)