Mi váltja ki az ilyen viselkedést, mi van ennek a hátterében?

Van egy ismerősöm, akivel munkakapcsolat alapján ismerkedtünk meg sok éve, egy középkorú nő.

Kicsit mindig is furcsa volt, túlbuzgó, túlpörgő, túldrámázó típus. Néha már kicsit teátrálisan. Egyszer egy belső szervét kivették betegség miatt, ő másnap eljött a kórházból, azonnal dolgozni kezdett és később magának vette ki a varratokat (nem egészségügyis végzettségű).

Másrészről amolyan időrabló típus, nála nem lehetett "csak 5 percre" beugrani, mert szóval tart, közben látványosan dolgozik, telefonál, te meg vársz és nagyon szabadulnál már.

Anno mesélt arról is, hogy mennyire rossz gyerekkora volt, az apja verte, az anyja érzelmileg bántotta és tétlenül nézte a bántalmazást. Az anyjával meg is szakította a kapcsolatot kamaszkorában, azóta is utálattal beszélt róla, ha szóba került.

Nemrég elhunyt az anyja. Személyes viszonyban már nem vagyunk a nővel, de FB-on értetlenkedve láttam, hogy hetek óta nagyon gyászol, de kirakatba téve az egészet. Beszkennelt 20 oldalnyi levelet, amit 30 éve írt az anyjának, nagyon hosszú, halálról szóló idézeteket tesz ki. Valamint írt egy - szintén irgalmatlanul hosszú, majdnem tíz oldalas - nekrológot az anyjáról, amiben ismételten leírja, hogy mennyire rossz viszonyban voltak, mennyi fájdalmat okozott neki az anyja.

A logikáját nem értem a dolognak. Ha valaki szeretett embert veszít el, akkor természetesen értem a gyászt, fájdalmat, stb.

Itt viszont egy olyan emberről van szó, akivel deklaráltan gyűlölték egymást, közel 30 éve értelmezhető kapcsolat se volt közöttük (10 évente gyors kapcsolatfelvétel, hatalmas veszekedés, sértegetések, újabb tíz év szünet). Nem látom benne a logikát innentől.

Valaki, aki jobban konyít a pszichológiához, segítene megérteni, hogy mi játszódhat le az ismerős hölgyben, mi vezet ilyen látszólag(?) ellentmondásos viselkedéshez?