Miért mondják sokan hogy nincs segtségük?

Lehet csak én nem értem a történetet, tehát nálatok is mindennapi életben van apuka, nem vasárnapi de nem segít semmit, nem foglalkozik veletek? nincs segítséged? jol értem? amíg otthon voltam a gyerkőccel én sem éreztem, hogy vamn segítségem, férjem reggel 6:00-kor indult és este 19:00 ért haza, jo esetbe megfürdette de inkább arra sem ért haza...

Nem ő választotta, mi most így élünk. Most már bölcsis, 5-kor hazaérünk, férjem 7-kor. én takarítok, játszóterezek, mosok, főzök stb nem érzem hogy hétköznap van segítségem, hétvégén persze segít.

te férjed mit csinál mikor ér haza, miért nem segít?

Szóval te egy ilyen embernek nem is egy, hanem több gyereket szültél?

Erre mit lehet mondani? Nyilván előtte sem segített, tehát tudtad, mit vállalsz. Egyedül is bevállaltad, akkor ne panaszkodj.

Nekem van segítségem.

A férjem nem az. Ahogy én sem vagyok segítség neki. Nem azért cseréli ki a gyerek pelusát mert én megkérem, hanem mert rossz annak a szegény gyereknek a hugyos-kakis pelusban. Nem azért játszik vele, mert addig én csinálhatok valamit, hanem mert az ő gyereke, élvezi a vele töltött időt.

Ha te nem ilyen férfinak szültél, az a te bajod. De ettől még nem ez a normális.