Anyukák nálatok is voltak gondok férjetekkel mikor vissza mentetek dolgozni?

Ezt amit leírtál mond meg a szemébe. Ha nem tetszik neki akkor meg csomagolj össze neki és mond meg hogy vigye a dolgait és akkor dolgozzon ott velük ahol akar..

Állj a sarkadra és ne engedj ha változást akarsz.

Nálunk is az elején letojt minden.De szépen megmondtam a magamét mindig és persze hagytam neki a dolgot leülepedni pár napig.Eddig bevált ha én viszem a gyereket ő megy érte és fordítva.Mivel szombatonként dolgoznom kell és neki is felváltva vagyunk a gyerekkel és nem látom hogy teher neki és nem is panaszkodik.

Ami még lehet hogy több figyelmet igényelne tőled hogy vele is legyél.

:(

Üdv a valóságban, kedves!

Ugyanez van nálunk is, és a környezetemben is kb. 10 apukából 9 ilyen mérhetetlenül önző disznó!

Én is írhatnék még cifrábbakat is, pedig egy gyerekünk van, de nem cséplem a szót, és mély együttérzésemet tudom kifejezni!

Megoldást sem tudok, csak együttélni a helyzettel.

2-es vagyok.

Én már több év távlatában beszélek. Én lelépni biztos nem fogok, megcsalni nem fogom, elzavarni sem fogom, már veszekedni sem fogok. És tudod, miért? Mert nem találnék úgysem jobbat, kedvem sincs kísérletezni, minden férfi ugyanolyan, (egy-két kivételellel, de nem kockáztatok) vannak jó tulajdonságai, arra koncetrálok.

Már a lesz*rom fázis tart egy ideje. Mit jelent?

- nem érdekel a kupi

- ha nincs főtt kaja, eszünk szendvicset

- nem érdekel a duzzogás

- ha nincs kivasalva, az se izgat, megvár

- a mosás szintúgy

- a bevásárlást is leegyszerűsítettem

- számlákat is neten intézem munkaidőben, ha szünet van

Továbbá nem sietek semmivel, nem vállalom túl magam, fontossági sorrendet állítok fel, és szépen sorban csinálom a dolgomat, amire jut idő, jut, amire nem, az vár.

És legfőbb! IGYEKSZEM MEGŐRIZNI A NYUGALMAMAT!

Így már elértem, hogy a férjem hozza-viszi az oviba a gyereket, magától (!) hétvégén egyfajta húsételt megfőz, amit eszik egész héten.

Egyszóval nem sietek semmivel, első a gyerek, második az, hogy a cuccunk meglegyen, amibe/amivel oviba, munkába megyünk, a többi már csak idő függvényében van megcsinálva. És mióta ilyen nyugodt vagyok (kb. fél éve) rájött, ha segít, akkor marad idő kettőnkre is.

Persze nem áltatom magam, tisztában vagyok vele, hogy ez így nem jó, mert mégiscsak én viszem az oroszlánrészét a dolgoknak, de úgy csinálok, mintha ő itthon se lenne, vagy ha egyedülálló anyuka lennék. Így ha csinál is bármit, akkor annak örülök, és plusznak élem meg.

Próbálom a lehető legjobbat kihozni a dolgokból, ismét lett hobbim, 2-3 hetente simán lelépek pár órára barátnőkkel/kolléganőkkel beszélgetni. Ehhez is idő kellett, mert eleinte "kéredzkedtem", de most már csupán tényként közlöm. ELeint ment a duzzogás, megjegyzés, de már elmúlt.

Megoldást nem tudok, DE szerintem folyamatosan kellene/kellett volna bevonnod ebbe őt és akkor jobban megbarátkozott volna a helyzettel. Én még nem dolgozom, most a második gyerkőccel vagyok itthon (9 hónapos), de a párom ettől függetlenül ugyanúgy részt vállal mindenben. A nagyot viszi-hozza oviból (én egy héten csak 2x viszem-hozom), ha kell bevásárol, ha edzésre megyek vele vannak a gyerekek, ill. 1 napot mindig együtt töltünk a héten (ilyenkor a gyerkőcökre a mamák vigyáznak, reggel visszük őket, délután 5-6 óra felé megyünk értük). Amikor szültem a kicsit és a kórházban voltam, akkor is ő oldotta meg egyedül a dolgot, a mamák csak a főzésben segítettek be- mert azt nem vállalja :) )

Nálunk volt 1x hogy én elmondtam, úgy érzem nem értékeli, hogy én mennyi mindet csinálok itthon (megbeszéltük és tényleg folyamatosan besegít, pl övé a porszívózás is).

Most már sokszor ő mondja, hogy ha fáradt vagyok vagy más dolog van ne csináljam, majd megvár, majd rendelünk valamit, vagy eszünk amit találunk otthon.

Szóval én inkább ebben látnám a megoldást.

Nálunk szerencsére nem volt gond, de előtte sem, szóval nem is számítottam rá. Az én férjem mindig megbecsülte, amit otthon csinálok, még sajnált is engem korábban, hogy ő "csak" dolgozik, és meg egész nap otthon robotolok.

Valahogy mindig az az érzésem, hogy az ilyen elvonulós apukák nem igazán akarták a gyereket. Ez mindig így van, vagy csak ha nagyon fáradt?

Az én férjem is csak este ér haza, de utána minden ideje a gyereké, játszik vele, vacsorát csinál, fürdeti. El sem tudnám képzelni, hogy elvonuljon pihenni, és úgy tegyen, mintha mi ott sem lennénk. Szegény gyerekeknek is milyen rossz lehet, hogy nem foglalkozik velük az apjuk.

Szerintem is egyenesen mondd meg neki, és próbáld bevonni, mert úgy nem lesz változás, ha mindent lenyelsz. Nem is értem, miért olyan nagy teher az, hogy egy napot a saját gyerekeivel töltsön, amíg te dolgozol (nem szórakozni mész).