Milyen mély pontokon, fordulópontokon mentetek már át a párotokkal/férjetekkel/feleségetekkel?

Úgy kezdtük, hogy mikor megismerkedtünk, nekem barátom volt, ő szerelmes volt belém, így fél évet várt arra, hogy elhagyjam érte az exemet.

Utána következett 9 hónap katonaság, amikor szinte alig találkoztunk, de rengeteg levelet írtunk egymásnak.

Aztán én külföldre mentem 3 hónapra, nyári gyakorlatnak kellett a sulimba. Talán ezt viseltük a legnehezebben, mert így egyáltalán nem tudtunk találkozni.

Megcsalás nem volt, csak gyanú. Volt neki egy fontos kolléganője, én sosem gyanakodtam, nem sejtettem, nem agyaltam rajta, míg egyszer kezembe nem akadt a részletes telefonszámlája... ledöbbentem. Korán reggel felhívta a kolleginát, rengeteg sms-t küldött neki (egyik hónapban 98-at, nekem meg 2-t), majd délután újra sokat beszéltek, míg haza nem ért. kérdőre vontam, volt sírás ő részéről is, enyémről is... állította, hogy nem csalt meg, elfogadtam, de nem voltam 100%-ig biztos. Hetekig szenvedtem. Mondtam neki jobb lett volna, ha azt mondja félrelépett, mert így bizonytalan vagyok. Végül túléltük.

Aztán pár napja kezdtünk el beszélgetni róla komolyan, hogy a kapcsolatunk elejéhez képest most kicsit eltávolodtunk. Rájöttünk, hogy ott kezdődött, mikor megkapta az első számítógépét. Olyankor munka után gépezett míg ki nem dőlt, én éjszakáig dolgoztam, távolodtunk.

A kezdetektől együtt vagyunk (11,5 éve), nem volt szünet, mindent megbeszélünk. Van egy fiunk is, ő 3 éves.

Nagyon elhidegültem a páromtól, úgy éreztem hogy már nem szeretem, ennek kb 1 éve, fél éve rendeződtek a dolgok.

Ezeket a dolgokat elmondtam a páromnak is és úgy döntöttünk, hogy harcolnunk kell a kapcsolatunkért, mert ha ez kihűlt ki hűlhet másik kapcsolat is, és mi megígértük egymásnak hogy mindig kitartunk egymás mellett!

4 éve vagyunk együtt