Ha gyerekekkel kapcsolatos munkát vállalok, vizsgálhatnak?

"Bipoláris személyiségzavar"

A neve: bipoláris affektív zavar!

Enyhe esete az ún. ciklotímia. Ha bármelyik kilengés nagy, akkor nem javasolható a gyermekfelügyelet. Ha gyógyszerrel tartósan is sikerül beállítani és más gond nincsen, akkor ha nem egyedüli munkavégzésről van szó (pl bébiszitte), vállalható.

Kérdező, feltettél egy olyan ködös kérdést, amire nem lehet konstruktív választ adni, ezt meg kell értened.

Nagyjából olyan, mintha azt kérdezted volna: "Eltört a csontom, futhatok maratont?" Eltört, na de melyik? A combcsontod vagy a kisujjad repedt meg? Nagyon nem mindegy.

Ugyanez igaz a mentális betegségekre is, nem kérdezhetsz konkrét betegség nélkül ilyet, mert nem fog tudni rá senki érdemben válaszolni. Többek között én sem.

Mindenesetre azt tanácsolom, a kezelőorvosoddal mindenképp beszéld meg ezt a dolgot!

Zárójelesen pedig nem, én nagyon nem örülnék ha mentális beteg ember vigyázna a gyermekemre. Legyen szó depressziósról vagy paranoid skizofrénről. Nem egy kaptafa ugyan, de ehhez a munkakörhöz teljesen ép idegrendszerre van/lenne szükség.

Összességében azokat, akik mentàlisan nincsenek rendben, nem engedném "ügyfelezni". Értsd: pl orvosnak, àpolónőnek, tanàrnak, óvónőnek, stb. Ahol szàmìt, hogy mit és hogyan mondasz, mire hogy reagàlsz. Nem tömeggyilkos az feltétlenül, aki kezelés alatt àll. Pl. mi a biztosìték hogy nem hagyod abba a kezelést?

Ne akarj ilyen pàlyàra menni. Egy szülés utàni depresszió nem ugyanez, de egy labilis anyàt bizony màr jobban figyelnek.

Utolsó. Ha tudnád, hogy hány orvos, pedagógus, ápolónő nincsen mentálisan rendben! Pont erről beszéltem, hogy a személyiségzavarban szenvedő emberek aránya nálunk 20%, ami nagyon nagyon magas! Azt jelenti, hogy 100 emberből 20 valamilyen személyiségzavarban szenved! Ezen kívül még jönnek a nagy pszichiátriai kórképek (pl skizofrénia, bipoláris depresszió, major depreszió) és vannak az "enyhébb" neurotikus tünetek, jobb esetben önállóan, rosszabb és gyakoribb esetben személyiségzavarhoz, vagy mentális zavarhoz társultan.

Az orvosok között nagyon gyakori a nárcisztikus személyiségzavar, a depresszió, az alkohol és drogfüggőség.

A pedagógusok körében szintúgy előfordul a személyiségzavar nem is olyan ritkán.

Szóval nagyon gyqakran ki sem derülnek ezek az állapotok és bizony ilyen beteg emberek dolgoznak a gyerekeinkkel természetesen kezeletlenül.

Míg valakinek van egy kezelt és egyensúlyban tartott depressziója, mellyel remekül együtt tud élni (ritkán, de van ilyen). Szedi a gyógyszereit normálisan és dolgozik mellette. Ha rossz periódusban van, elmegy szabadságra.

Míg a kezeletlen személyiségzavaros a rossz periódusát a gyerkeken levezeti.

Nem csak ttól kell félni, amit tudunk, hanem leginkább attól, amit nem.

Nem is olyan régen volt a Germanwings légi katasztrófa, ahol egy pszichiátriai eset (Andreas Lubitz) okozta 150 embernek a halálát. Az a betegseg is kezelhető (depresszió) de attól még nem dolgozhatott volna pilótaként.

Te is legyél őszinte a bajoddal kapcsolatban, és majd megmondják, hogy ezzel az elmélettel, betegséggel, milyen munkát szabad végeznek.

Ez komoly dolog, nem szabad titkolózni...

"Az a betegseg is kezelhető (depresszió) de attól még nem dolgozhatott volna pilótaként. "

1. Nem is kapott munkaalkalmasságit!

2. Nem szedte a gyógyszereit

3 A pilóta más munkakör, mint a gyermekfelügyelet

4. Több fajta depresszió létezik. A klasszikus, major depresszió súlyos betegség, nem tesz alkalmassá pedagógiai pályára. A bipoláris típusfüggő. A klasszikus bipoláris zavarnál szintén nem alkalmas a beteg erre a pályára. A ciklotimiánál alkalmas LEHET. (egyénfüggő)

5 A reaktív depresszió (súlyos stressz, taruma hatására fellépő) gyógyítható véglegesen. Ebben az esetben, ha a beteg gyógyult, nyugodtan végezhet gyerekekkel munkát.

Sziasztok!

Az erkölcsi bizonyítványt a munkáltatónak kell leadni. Ez sok munkakörnél szükséges. (munkakörtől függetlenül pl. köztisztviselőknek, közalkalmazottaknak is)

Az üzemorvos hivatott (tudása révén)eldönteni (és az ő felelőssége), hogy kit talál alkalmasnak milyen munkakör ellátására. Az üzemorvosi vizsgálaton részt vevő személy pedig büntetőjogi felelőssége tudatában írja alá, hogy eltitkolt betegsége nincs. Ha van egészségügyi problémája (pl. pszichés), akkor szakorvostól visz igazolást, azon fel van tüntetve a diagnózis. Erre a szakorvos ráírhatja, hogy mióta kezeli, milyen gyógyszert szed. Ha tünetmentes, akkor feltüntetheti rajta, hogy pszichésen kompenzált az állapota.

Az üzemorvosnak kell a munkavállalónak beszámolnia az egészségügyi problémáiról. Arra nem kötelezhető hogy a munkáltatójának vagy munkatársainak elmondja, hogy milyen betegsége van vagy volt korábban. Az üzemorvosnak titoktartási kötelezettsége van, nem fecsegheti ki a felettesemnek, munkatársamnak, hogy milyen betegségem van.

Arról kevés szó esett, hogy az üzemorvosi vizsgálatnak több célja is van. Az alkalmas többek között azt is jelenti, hogy a munkavállaló számára sem jelent veszélyt egy munkakör ellátása, és azt is, hogy a feladatát képes valaki egészségi állapotánál fogva ellátni. (tehát nem jelent veszélyt másokra). Ilyen formán egy gyári munkára is lehet pszichés beteg alkalmatlan. Hiszen pl. ha valaki nagy adag gyógyszert szed, akkor lehetnek egyensúly problémái és könnyebben megsérülhet. (pl. leesik a létráról stb.). Több műszakos, éjszaki munkavégzésre sem feltétlenül alkalmas valaki. (pl. alvásproblémákkal nem tanácsos éjjel dolgozni). Pszichésen terhelő (pl. irodai munka, gyerekekkel való foglalkozás, stb.) munkakörre sem mindenki alkalmas, hiszen nem az a cél, hogy valaki stressz hatására rosszabb állapotba kerüljön.

Tudom, a gyári munka javaslata csak egy példa volt, de látszik, hogy itt sem egyértelmű a helyzet...(nem mindegy, hogy milyen feladatot, milyen időbeosztásban kell ellátni).

Én azt gondolom, hogy a pszichiátriai betegeket nem szabad egy kalap alá venni. Lehet, de nem tartom korrektnek velük szemben. Még az azonos diagnózisú embereket sem szabad azonosan megítélni.

Azt gondolom, hogy van különbség a között, hogy valaki pl. 20 évesen valamilyen trauma hatására (szerelelmi bánat, hozzátartozó halála stb.) alvási problémákkal küzdött, rossz kedvű volt és felkeresett egy orvost vagy pszichológust. A tüneteire gyógyszert szedett és/vagy terápián vett részt...majd hetek/hónapok múlva ismét jól volt, gyógyszereit nem kellett tovább szednie (orvosi javaslatra elhagyhatta). Azóta eltelt 20 év....és semmi panasza.

Vagy pl. napi szinten hallucinál, téveszméje van, retteg, halálvágya van (hiába szedi a gyógyszert, nem tünetmentes).

Betegség és betegség között van különbség...VAn aki skizofréniával le van százalékolva, gondnokság alá van helyezve, önmagát sem tudja ellátni. Napi szinten szenved a tünetektől...hiába szed gyógyszert.

Más ugyanezzel a betegséggel, teljes munkaidőben dolgozik, nem szükséges gondokság alá helyezni. Esetleg még gyógyszert sem szükséges szedni!!! (orvos dönthet így is) mert anélkül is tünetmentes vagy kevés tünete van, ami nem zavaró számára (sem a környezet számára).

Azt gondolom, hogy annak is van jelentősége, hogy (akármilyen pszichés betegséggel él valaki, arra szed gyógyszert vagy sem), hogy tünetmentes vagy nem. Illetve, ha tünetmentes, az mióta tart. (2 hete vagy 40 éve).

A bipoláris affektív zavar betegség. Nem személyiségzavar.

Személyiségzavar pl: borderline, hisztrionikus, nárcisztikus, antiszociális stb.

Én több skizofréniával élőt ismerek, akinek az üzemorvos (tudván a diagnózisát) engedélyezte, hogy gyógypedagógusként dolgozzon. Az egyik ilyen ismerősömnél több évig teljes munkaidőben engedélyezte az orvos a munkavállalást, később csak napi 6 órában. Legvégül, üzemorvosi javaslatra nem gyógypedagógus, hanem gyógypedagógiai asszisztens munkakörben volt tovább foglalkoztatható.

Ha az üzemorvosnak valaki elmondja, hogy milyen gyógyszert szed, nem jelenti azt, hogy az üzemorvos máris tudja a diagnózisát. (hiszen többféle betegségre írható fel a nyugtató, hangulatjavító, antipszichotikum...).

Ha valakinek nem kell szednie gyógyszert (mert az orvos ezt a döntést hozza meg) az pedig nem jelenti azt, hogy nincs tünete, betegsége...

Véleményem (és több pszichiáter vélemény) szerint is a média sokszor nem ad korrekt felvilágosítást. Pl. elhangzik egy műsorban, hogy X-et korábban kezelték már pszichiátrián...és most meg embert ölt...ebből sokan könnyen (de tévesen) arra a következtetésre jutnak, hogy a pszichés betegek potenciális gyilkosok. Ebből a két mondatból nem derül ki, hogy a gyilkosságot pszichés betegség miatt követte el vagy más oka volt. (pl. részeg volt).

Sokkal több embert lehetne pszichés betegséggel diagnosztizálni (vagy személyiségzavarral), mint azt gondolnánk v. tudnánk...

A betegségbelátás hiánya nem jellemző minden pszichés betegséggel élőre. Skizofréniánál pl. gyakori, de ez sem érvényes mindenkire...

Annak ellenére, hogy van pszichés problémám a pszichológusum nagyon pártolta, hogy vállaljak önkéntes munkát (amíg nem találok teljes munkaidős állást). Ebben az időben két helyen önkénteskedtem.

Az egyik helyen gyerekekkel foglalkoztam. Ezt is jó ötletnek tartotta. Pszichológusom véleménye szerint leginkább segítő munkakörben érdemes dolgoznom.(személyiségemnél fogva)...

Szép napot!