5-6 év körüli gyereked mennyit tud biciklizni és gyalogolni?
A fiam kb. 20 perc tekerés után már nyavalyog, főleg az emelkedőkön, de így meg nem tudunk velük elmenni hosszabb túrákra. A múltkor 7 km-t mentünk, 30 perc volt az út, tehát tényleg lassú tempóban, de visszafelé már egyikünknek tolni kellett őt hátulról :)
A nagyobbik (8 éves) viszont már tök jól bírná, vele el mernénk menni 30 km-es túrákra is, de a kicsi miatt nem tudunk.
A kirándulás ugyancsak problémás, ha már fél óránál többet kell sétálni.
Nem egy lusta gyerek, tök mozgékony amúgy.
Ez normális?
Nekem a 4,5 éves lányom ilyen.
Gyalogolni semmit sem tud, ez viszont baba kora ota ilyen. Korán tanult meg menni, de sokat nem tud.
Bicajozni voltunk már 10km-es túrán és azt jól bírta, múltkor hegyetmásztunk egésznap egy iszonyat nehéz terepen, és ö volt az elsö. Majd pár nap múlva 3 km bicaj után feladta.
Lehet kapni a bicajokhoz olyat amivel oda erösítitek a bicaját a tietekhez és akkor mint a tandem ti huzzátok.
Èn az emelkedöket soha nem eröltettem, ott mindenki tolja(föleg, hogy nekem a kicsi is mögöttem van). Ès sürün megálló van.
Már bocs, pontozzatok le nyugodtan, de miért kell egy 5-6 éves gyerekre ráerőltetni ilyen hosszú biciklitúrákat??? Nyilván felnőttek nem sok 20 perc, fél óra, de egy 5-6 éves gyereknek lustaságtól függetlenül igen is lehet nehéz egy ilyen hosszabb túra. Ők még nincsenek hozzászokva, nem feltétlenül elég erősek a lábaik, az izmaik ahhoz, hogy hosszútávon biciklizzenek. Amúgy nem egy gyereket tudok, ismerek, akinek a gyereke falun belül a boltig nem biciklizik el, mert félúton már sír, hogy elfáradt.
Szóval szerintem igen is normális, az viszont már kevésbé, hogy ennyire erőltetitek. Ha ti annyira szerettek túrázni, hát menjetek, de akkor a gyereket hagyjátok a nagyszülőkre addig, vagy várjátok meg, míg nagyobb lesz a gyerek! Szerintem a ti hozzáállásotok nem normális! Meg 30 km-es túra egy 5-6 éves gyerekkel??? Én nem tudnék 30 km-t egyhuzamban lebiciklizni anélkül, hogy ne köpném ki a tüdőmet (vállalom, hogy utálok biciklizni és lusta vagyok!), de egy 5-6 éves gyerektől meg eleve el sem várnám!
És nyugodtan pontozzatok le, de ez akkor sem normális, amit ti csináltok!
És hogy a kérdésedre is válaszoljak, szeret és szokott is biciklizni a fiam, a gyaloglással sincs gond, hosszabb távon is szokott, viszont 20-30 km-t még ő sem gyalogol vagy teker le, mert elfárad. De nem is várom el tőle!
A 3-as válaszolóval értek egyet. Attól függetlenül hogy az én fiam erőnléte kiváló (értékelték az iskolai második osztályos felmérőn!) mégse tudna bicajozni 20 percig!
sportol rendszeresen is. Fekvőtámasz, futás, ugrálás megy neki, és szereti is.....
de könyörgöm egy ovis-kisiskolás gyerekről van szó!
én gyerekként akkor voltam képes ennyit bicajozni már, mikor olyan 10 éves lettem, pedig én is sportoltam rendszeresen!
Köszi a válaszokat!
A 3-asnak: a gyerek imád bringázni, nincs ráeröltetve semmi. 20-30 perc tekerés pedig nem sok, annyit simán szokott menni magától is, csak nem ilyen túra keretében, hanem pl. a ház körül.
Amíg kisebb volt, addig ülésen vittük, de most már ő is külön akar jönni és amúgy a nagyobbik ennyi idősen simán tekert ennyit, de persze elfogadom, hogy nem lehetnek egyformák.
Sajnos nálunk a közelben nincs semmi értelmes hely, legközelebb 5 km-re van jó játszótér és szívesebben nevelném arra a gyerekeimet, hogy ha lehet, akkor ne kocsival menjünk mindenhová, hanem gyalog vagy bringával.
A 30 km-es túráról nem tudom hol olvastad, hogy egyben tekernénk le, természetesen lennének pihenők közben, pl. a Velencei tavat szeretnénk körbetekerni 1 nap alatt.
Ja és 20-30 km-es gyalogtúráról sem volt szó.
Nem tudom miért kell egyből letámadni az embert! Kicsit a stílusodból visszavehetnél és nem kéne mindent belelátni egy kulturáltan feltett és megfogalmazott kérdésbe.
Bocs, te írtad, hogy a fiad 20 perc tekerés után nyavajog, főleg az emelkedőkön, egyértelmű, hogy nem akarja, nincs kedve hozzá, te meg ráerőltetnéd! Bocs, kérdezted, hogy ez normális-e. Én meg írtam, hogy nem. És nem az, hogy a gyerek nem tud és nem akar, hanem hogy ti ráerőltetnétek.
Amúgy az én gyerekem is egy igazi energia bomba, ő is teker és szaladgál egész nap annyit, hogy az csak na. De teljesen más, hogy azt otthon teszi vagy az utcán, meg teljesen más egy idegen helyen való konkrét úti célú túra. És ha nem akarja a gyerek, akkor ezt egy szülő megérti, elfogadja és nem erőlteti.
El kéne ezen gondolkozni...És itt nem a stílussal van a gond, hanem azzal, ahogy te hozzá állsz a dolgokhoz.
Figyelj, az számodra elképzelhetetlen, hogy a gyerek AKAR bringázni? Most is menne és már 2 órája kérdezgeti, hogy mikor megyünk már. Semmi sincs ráerőltetve, de mégis honnan tudjam meg, hogy mennyit bír, ha nem viszem el????
Pár alkalommal mentünk eddig ilyen "hosszabb" útra, ezek alapján tettem fel a kérdést, mert a nagyobbiknál nem volt ilyen gond.
Sajnos csak ritkán tudunk ilyen családi bringázást összehozni, de ha a gyerek akar jönni (márpedig akar) és elmegyünk, akkor igenis haza is kell jönnie valahogyan.
Én arra szeretném tanítani a gyerekemet, hogy ha valamit szeretne, akkor azért küzdjön meg, ha kell. Vagyis ha szeret biciklizni és ő akar menni, akkor ne adja fel félúton, hanem küzdjön. Persze, nyilván az ő szintjén lévő útra gondolok, amibe szerintem 2x30 percnek bele kellene férnie. De ha nem bírja, akkor is lehet pihenni közben, csak ne adja fel.
Szerinted viszont egyáltalán nem kéne elvinni bringázni, nekem viszont ez a hozzáállás nem szimpi és az sem, hogy 3 mondat után ráhúzod az emberre, hogy erőszakos...
Már ne is haragudj, de most sem csinálsz mást, mint kitűzöl egy célt a gyerekkel szemben, amit neki igen is kötelessége elérni, süt a szavaidból, hogy igen is a gyereked erre biztos, hogy képes és neki meg kell csinálnia!
Ne haragudj, lehetek neked nem szimpi, de igazából nem nagyon érdekel, te feltettél egy kérdést, én pedig válaszoltam, ha nem tetszik, hát istenem, elengeded a füled mellett, de nekem meg az nem szimpi, ahogy hajtod a gyereket és olyan célokat tűzöl ki vele szembe, olyan teljesítési kényszerbe hajtod már 5 évesen, amibe nem biztos, hogy bele kéne.
És persze, szeret biciklizni, akar is, nincs is ezzel semmi gond, de miért nem lehet az adott településen belül, ahol éltek, kerülni egyet vagy kettőt és hidd el, hogy ő is kibiciklizi magát, nem kell mindjárt 5 évesen 20-30 km-es túrákba belehajtani szegényt.
Mert több, mint valószínű, hogy negyed óra után elfáradna és kidőlne, ami meg teljesen érthető lenne. És te meg az egészet el rontanád azzal, hogy de gyerünk fiam, csináld, ne állj meg, képes vagy rá.
Én azt gondolom, hogy egy 5 éves gyerek, maradjon még gyerek, a szaladgálás, a biciklizés legyen neki játék, szórakozás és ne a teljesítménymániás szülőnek kelljen vele megfelelnie!
Kicsit továbbgondolod a dolgokat és olyat látsz bele, amiről szó nincs.
20-30 km-es túrára nem megyünk, mert már a 7-7 km-től is elfáradt, pedig volt közben 2 óra játszózás és fagyizás. Ez az itthoni tekerés volt, ennyire van az a játszótér, amit szeretnek a gyerekek és ő is oda akart menni, pedig mondtuk, hogy bringával kb. 20-30 percre van. És azt is mondtam, hogy megállunk pihenni közben, ha kell.
Most is megyünk biciklizni, amit ugyancsak ő akar. Tekerünk, fagyizunk, amíg jólesik mindannyiunknak.
Szó nincs erőszakról, belehajtásról és teljesítménymániáról, ez talán a te viselkedésed kivetítése másokra...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!