Miért magányosodunk el " mi anyukák"?

Tessék apával megbeszélni, hogy ő is a gyereketek szülője, néha vigyázzon rá, amikor neked van programod.

Vagy járj el baba-mama klubba, ahova viheted a picit, és más (hasonló) felnőttek között lehetsz.

Túl sok időt töltünk a gyerekünkkel, azért leszünk magányosak.

Mert általában véve mindenkinek az agyára mentek azzal, hogy állandóan a gyerekről beszéltek, és sajnáltatjátok magatokat. Persze sajnálunk, de most mi a fenét csináljunk vele, te akartad.

Amúgy miért ne érdemelnék meg a barát jelzőt? Barátok, nem ingyenterapeuták meg önjáró mankók. Viselkedj velük úgy, mint régen, akkor majd keresni fognak.

A gyereket a babysitterre kell bízni, azért találták ki.

"hogy állandóan a gyerekről beszéltek"

Tudod az ember arról beszél a barátaival, ami éppen aktuális, ami történik vele.

Látszik, hogy nincs gyereked. Egy pici babás anyukának nincs semmi más az életében, mint a baba (meg az apuka). Idővel ez változik, de az elején tényleg minden a babáról szól. Akkor miről beszéljen? Az időjárásról???

Kedves kettes!

Neked nyilván nincs gyereked!

Tudod mi anyukák nem csak a gyerekünkről tudunk beszélni, hanem nagyon sok minden másról is, csak amikor nem vagyunk olyan helyzetbe, hogy a saját kikapcsolódásunk céljából, amikor is másról is beszélgethetnénk, akkor arra az időre valakire rá tudnánk bízni a gyerekünket, akkor bizony nekünk van némi "hátrányunk" ebből a szempontból.

És bébiszitter? Gyere ide, ahol én élek! Nem városban lakunk, hanem vidéken és nálunk falun nincs bébiszitter! Nálunk ha úgy van, megoldjuk családon belül, apuka, nagyszülők, testvérek révén a kikapcsolódást, de nem mindenki van ilyen szerencsés helyzetben, mert van olyan, hogy nincsenek ilyen rokonok, akik be tudnának segíteni, vagy éppen nem akarnak.

És bizony igen, mi vállaltunk gyereket, de attól, hogy szülők vagyunk, attól még emberek vagyunk, felnőttek, mint anyukák nők is vagyunk és bizony néha nekünk is kell egy kis kikapcsolódás, különben "becsavarodunk". Ez olyan, hogy nincs olyan ember, aki nyugodtan el tudná viselni és élni úgy, hogy állandóan csak dolgozik, szünnap nélkül. Nincs ilyen!

Nem attól lesz valaki jó szülő, hogy a nap 24 óráját a gyerekével tölti, nem ezt jelenti, hogy valaki szülő, hogy gyereket vállal! Hanem sok hasznos időt tölt a gyerekével, foglalkozik vele, de ugyanakkor kikapcsolódik, hogy felfrissüljön és felnőttek között is legyen, gyerekek nélkül, hogy kikapcsoljon, hogy elvonatkoztasson egy kicsit a hétköznapoktól. Különben egy besavanyodott, stresszes ember lesz belőle, amivel inkább árt, mint használ a gyerekének!

És kedves kérdező! Próbáld meg a család segítségét kérni ilyenkor, nagyszülők, testvéreket, ha van ilyen lehetőséged, beszéld meg velük, hogy vigyáznának-e egy kis időre a kicsire, míg te elmész egy kicsit barátnőzni.

Vagy ha ilyen lehetőség nincs, akkor beszéld meg apukával, osszátok meg a hétvégét, szombaton menjen ő pecázni, te meg vasárnap barátnőzni, vagy fordítva. Vagy egyik hétvégén te kapcsolódj ki, másik hétvégén meg ő!

Illetve, ami még fontos, hogy legyen kettesben is időtök egymásra, kettesben is legyetek, mert hosszú távon sajnos eltávolodhattok egymástól ez miatt.

Akkor nem kell barátokat akarni. Kevés idegesítőbb dolog van, mint amikor anyuka a biliző gyerekét mutogatja, hogy ugye milyen aranyos? Nem, egyáltalán nem aranyos, sőt. Én sem mutatom meg neked, milyen cuki fikaszörnyet tudok csinálni.

Nem mondják, mert nem akarnak megbántani, de elviselni sem akarják, mert ez egy másik embernek kínos és undorító. Ezért tünedeznek el.

Mekkora b.arom keveredett ide. :-)

Aki amúgy azzal jön, hogy márpedig ő tudja a tutit, az mindig a legnagyobb ökör. :-)

A barátokat keresni kell. Nekik is új a helyzet, hogy az eddig mindig ráérő barátjuk már nem èr rá annyit. Zavarni sem akarnak. Úgyhogy keresni kell őket. Az igaz barátok viszont megmaradnak.

Nekem egy-két barátnőm lekopott (pedig nem mutogattam kakis bilit nekik), az igazi barátnők viszont megmaradtak. Kölcsönösen keressük egymást.

"Akkor nem kell barátokat akarni." Már bocs, de nálad valami rosszul van bekötve. Mi az, hogy nem kell barátokat akarni? Alapvető emberi igény! Vagy szerinted akinek gyereke van, az már nem vágyhat barátokra? Miért, mert az alantas személyével zavarja a köreidet?

Amúgy érdekes, mert nekem csak és kizárólag gyerektelen barátaim vannak, és ezek a barátságok minden gond nélkül működnek már hosszú évek óta. Nem mintha szándékosan így válogattam volna össze a társaságomat, csak fiatalon szültem, a baráti társaságom tagjai meg úgy néz ki, csak később szeretnének babát. Úgyhogy csupa olyan harminc körüli nő és férfi barátom van, akinek még nincs gyereke, és mégis képesek vagyunk egymással normális, felnőtt emberek módjára kommunikálni. Ahogy őket érdekli, hogy velem mi van, úgy engem is érdekel, hogy velük mi van. Nem érzem úgy, hogy untatnám őket, ha a gyerekemről beszélek, hiszen eleve ők kérdezik meg, hogy mi van vele. Mint ahogy megkérdezik, hogy a férjemmel mi a helyzet, vagy hogy más közös ismerőssel mi a helyzet, akivel esetleg én találkoztam mostanában. Vagy felétek nem szokás a másik családja, hozzátartozói felől érdeklődni? Én is mindig meg szoktam kérdezni, hogy kinek hogy van a párja, testvére, szülei, sőt, van, akinek a nagymamáját is ismerem, felőle is szoktam érdeklődni.