Perverz, szadista gyerekdalok, mondókák?

A csitári hegyek alatt:

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.

Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.

Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?

Így hát, kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van,

Közepibe, közepibe két rozmaringbokor van.

Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,

Így hát kedves kisangyalom, tied leszek valaha.

És egy dal a Ghymes gyerekcédéről:

Pad alatt, pad alatt van egy ház,

Abban lakik a patás.

Kértem tőle, kértem tőle szalonnát,

Azt mondta, hogy pofon vág.

Ha pofon vág, ha pofon vág, meghalok,

Elvisznek az angyalok.

Héja, héja, héja, héja lakatos,

Látom, lábad ripacsos.

Karra, karra, karra, karra héja,

Kilenc pipém híja.

Ha nem adod, ha nem adod vissza,

Kutyám véred issza,

Lementem én, lementem a pincébe

Vajat csipegetni.

Utánam jött, utánam jött apám, anyám

Hátba veregetni.

Szerintem a mesékben, úgy mint a dalokban a gyermeki félelmeket próbálják manifesztálni, egy gyereknek minden természetes, elkezd rettegni, félni valami ismeretlentől és megnyugszik, ha megmondjuk, hogy mi félelmetes és miért. A személyes tapasztalatom is ez, én a gyerekemnek, mikor elkezdett félni sötéttől, teljesen ártalmatlan tárgyaktól, gallyaktól, akkor mondtam neki, hogy na, akkor féljél, ha meglátsz egy oroszlánt, de akkor fuss! :-D Nagy hallgatás lett a vége, mondtam neki rögtön, hogy oroszlánt nem fog látni és hogy miért, de attól aztán lehet félni. Régen gondolom a törökökre sok mindent ráfogtak és tőlük is valóban kellett félni.

Hosszú, vékony a pipaszár,

Végigcsorog rajta a nyál.

Csorog a nyál, fröcsög a lé,

Hogy a fene essen belé.

Szerettelek sok ideig,

Nyolc órától fél kilencig.

Ugye babám, de sok idő,

Száradjon beléd a tüdő.

Ez is kedves, még egy hittantáborban a tábortűznél tanultam sok-sok éve.

Utolsó! Google megmutatja.

Még nem a bakelit az első felbukkanása a meséknek.

A harag, a düh már az egészen kicsi gyerekekben benne van. A mesék egyfajta elvezető szelepként működnek. Nem anyát utáljuk, hanem a boszorkányt vagy a mostohát, illetve nem apa őrzi a kislányt, hanem a sárkány.

Mi a kengyelfutó gyalogkakukkon és a Tom&Jerryn nőttünk fel, mégse jutott eszünkbe kalapáccsal agyonverni egymást. Illetve, ha eszünkbe is jutott, nem valósítottuk meg. :)