Tibkaptatok pofont a szüleitektől vagy adtatok pofont a gyerekeiteknek? Miért? Szerintetek hasznos megoldás?

Apámtól soha nem kaptam. Anyámtól egyet.

Nem bántom a gyermekeimet.

Nem megoldás semmire. Primitivizmus a szülő részéről.

én kaptam, és megérdemeltem, bár inkább elfenekelés volt. kettőre emlékszem: egyszer káromkodtam, és nem hagytam abba, amikor rámszóltak, egy másik esetnél meg direkt, röhögve hazudtam és a tesómra fogtam rá, amit én csináltam.

szerintem ember lett belőlem, bár káromkodni szoktam, hazudni nagyon ritkán.

Anyámtól többször is, de felnőttként már bocsánatot kért és belátta, hogy sokszor a napi stresszt vezette le rajtam.

Apámtól egyetlen egyszer, kamaszként beszóltam neki valamit. Mondjuk őt egypofonos emberként emlegeti a család, mert anyám is egyszer kapott tőle pofont (nagyon csúnyán beszólt az anyjára egy veszekedés során). Ők 40 éve vannak együtt.

Egyébként nem, nem tartom megoldásnak a verés bármilyen formáját. Apám pofonja inkább vicces sztori, negatív hatása nem volt, de pozitív se. Anyám pedig már elismerte, hogy hibázott, így már nem neheztelek rá (a bocsánatkérés miatt).

Gyerekem még pici, nem tervezem, hogy megütném. Illetve egyszer sikerült, de az baleset volt, át akartam nyúlni felette, ő meg hirtelen felállt és megütöttem a fejét. Mivel agresszió nem volt benne és vidám volt a hangulat, ő is inkább meglepődött csak, nem ijedt meg.

Egyszer kaptam gyerekként pofont anyutól. Anyaként úgy látom, hogy teljesen jogosan kaptam, igaza volt anyunak, mikor meglátta, hogy a jó (nem játszós) nadrágomban csúszkálok a jégen. Nekem jót tett, e helyre tétel, mert azóta is emlékszem rá, mint egy intelemre.

Amúgy jó és szófogadó voltam.

A fiam kapott a fenekére már. De csak ha durva dolgokat művelt, és szép szóval nem lehetett leállítani.

En kaptam anyutol es aputol is, nem tartom jo dolognak de teny h volt amikor megerdemeltem de volt h ok is a hirtelen duhuket vezettek le.

Nalunk a buntetes nagyobb hatassal van mint a veres, bar teny h egyszer, nem nagyon de a szajara csaptam. Korbe szaladgalt az ebedloben, a dednagyibe belerugott, ra szoltam szepen h nem szabad es mennyire csunya dolog, erre a kovetkezo kornel szo szerint lecsulazta, eletemben nem lattam tole meg ilyet, utana sem mert emlegette h anya mit csinal ha kopkod. Buntudatom volt miatta nagyon de eltelt fel ev es mai napig nem fordult meg ilyen elo es mondja is h nem szabad. Meg lehet erte vetni de az ide iro anyukak tulnyomo resze tutira nem valja be h csapott mar ra a gyerekre. En sem vagyok a veres hive mert kizart, viszont elofordulnak esetek h megis ugy alakul.

Kedves kérdező, akkor hadd meséljem el egy volt osztálytársam esetét. Őt meg verte az apja, mint a rongyot, és nem lett ember belőle. Felnőttként ő verte össze az apját, meg másokat, bűnöző lett.

Engem vert meg apám is, anyám is. Bár ritkán történt, én mindre úgy emlékszem, hogy igazságtalan volt tőlük, NEM ÉRDEMELTEM MEG. Mind megmaradt, mint egy tüske, amit nem felejtek el. Nem is beszélek már velük felnőttként, az esküvőmre sem jöhettek el.

Igen, kaptam. Okkal és emlékezetes volt, tehát hatásos.

Nem szoktam pofozkodni, de ha adnék, annak csak olyan oka lehet, ami nagyon komoly. Pl. kifutás autó elé, nem tudom...a lényeg, hogy az soha ne ismétlődjön meg. Szerintem kell hozzá egy felindult lelkiállapot, attól őszinte és hatásos csak (Popper is ezt írja).