Miért csinálnak lelki kérdést sokan a szülés/szoptatás témakörből?

Lelki traumát szerintem két esetben okozhat, vagy valaki lelkileg nem annyira erős és nem csak ezt a témát, de mást is nehezebben kezel, vagy tényleg megjárta a poklot, nagyon komplikált szülés, szoptatás.

Lelki témának nekem lelki téma. Az én véleményem szerint a gyerekemnek a legjobb a anyatej és a természetes, komplikáció mentes szülés. Erre törekedtem és erre törekszem most is, hogy a másodikat várjuk. Biztosan iszonyat szomorú lennék és nagyon is foglalkoztatna, ha nem tudnék szoptatni, vagy császárra lenne szükség. Ahogy ismerem magam, valószínűleg hamar feldolgoznám, mert biztosan oka lenne.

De van, akinél a szülés utáni depresszió ebben is megnyilvánulhat. A hormonok azok hormonok és az sem segít, ha valaki csak egyszer is beszól, úgy kérdez.

Még egy megjegyzés. Mindkét "fél" szajkózza ezt a ettől/nem ettől lesz valaki jó anya. Tisztelet a kivételnek.

Erre reagálni is időpocsékolás, minden ép eszű ember tudja, nem ettől lesz valaki jó/rossz anya.

De.

Bizonyított, hogy az anyatej és a term. szülés a legjobb a gyereknek. Nem az anyának, a gyereknek és ez lenne a lényeg. Itt kezdődik minden, ha valaki gyermeket vállal. Nyilván jobb, ha kiegyensúlyozott egy anya, nem sír egész nap, tudna szoptatni, de fóbiája van, nem tudja legyőzni, ez van. Ilyen is van, ez sem elítélendő.

Számomra az sem rossz anya, aki ugyan minden komplikáció nélkül szülne, de inkább a császárt választja. Nem ítélem el, mert nem tudom miért teszi, biztosan megvan rá az oka.

Azt már inkább rossz szemmel nézem, nem elítélem, aki nem teszi meg a tőle telhetőt, hogy a gyerekének a legjobbat adja. A fejemben vannak ilyen szituk, de egy anyát sem ismerek annyira, hogy bármit tudjak a körülményekről.