Miért csinálnak lelki kérdést sokan a szülés/szoptatás témakörből?

Igen, 13-as, igazad van. De pont ezt kiküszöbölendő kell olyan babamama-barát kórházat választani, ahol a szoptatást támogatják, ahol császármetszés után amint összerakták a nőt, azonnal megkapja a babáját és megszoptathatja. Valamint manapság nem tömnek automatikusan tápszerrel, legalábbis az ilyen kórházakban. Megvárják az első 24 órát, addig az anyuka nonstop próbálkozhat a szoptatással. Tudom, miről beszélek, tapasztaltam. Ráadásul nem is egy puccos kórházról van szó: a Bajcsy, mindkét császároa gyermekemet a műtét után 20 perccel már szoptattam, és több órára bent hagyták velem és a férjemmel. Persze, nem automatizmus, ki kellett nyitni a számat, hogy kérem a gyermekem szoptatni. Boldogan hozták széles mosoly kíséretében. Szval küzdeni kell, a szülés utáni pillanattól kezdve a tejért, persze it a küzdelmet nem pejoratívan értem.

A szoptatás melletti gyógyszerszedésről pedig annyit, hogy minden gyógyszernek megvan az az alternatívája, amit egy szoptatós anyuka szedhet. Értem ezalatt a legerősebb antibiotikumot is. Ezt is tapasztaltam. Kell hozzá egy nagyon profi, a szoptatást támogató doki, aki odafigyel erre.

Szval a szoptatás az esetek többségében nem jön magától, tájékozódni kell, nem feladni, kemény meló, de ez a minimum a babánkért.

Azért csinálnak lelki kérdést belőle, mert pl. a császárok jó része indokolatlan. CSak egy 2012-es példa: Bács-kiskunban igencsak életveszélyben lehetnek a nők, nem? [link]

Félelmetes, hogy a WHO szerinti tizenakárhány százalékos javasolt császárarányhoz képest mi mit művelünk ebben az országban!

Van, akinek mindegy, hogy születik a gyereke. És van, aki küzd azért, hogy ne a műtőben, hidegben, reflektorba érkezzen egy idegenhez, aztán elvigyék. És akkor még nem beszéltünk a szővődményekről, amit egy császár okoz(hat). Nem csoda, ha nő azoknak a nőknek a száma, akiknek a gyomra ezt nem veszi be.

De ez csak a császár. Az, hogy valakinek hüvelyi szülése volt, nem jelenti, hogy nem éri trauma közben. Hallgassátok meg első kézből, jó pár nő meséli el, mit érez, és miért:

https://www.youtube.com/watch?v=w49uZIHqeAk

Szerintem többet kéne ezt hallatni, és nem leszólni azt, akinek ez mély nyomot hagy a lelkében!!!

Na akkor! Császáros voltam, és tejem sem volt igazán! És nem haltam bele. A császárért még hálás is voltam, mert kellett, eszembe nem jutott,hogy az tesz valakit anyává,hogy hol jön ki a gyerek. Akkor sok gyerek nem végezné a kukában.

A tejjel próbálkoztam, még szoptatási tanácsadót is hívtam, de nem ment. Több oka volt, nem sorolnám. A gyerekorvos szólt rám szülés után 8-10 héttel,hogy ebből szerinte nem lesz tej, de látja,hogy kezdek idegbeteg lenni, és a gyereknek SEMMI nem kell jobban, mint egy kiegyensúlyozott anya.

Engem baromira zavar (baráti körömben is van ilyen),hogy annyira erőltetni akarja a szoptatást,ami nem megy, hogy szabályosan már depressziós. Nekem senki ne mondja,hogy hú de jó a babának,hogy van anyatej, de mondjuk egy folyton sírós, ideges, türelmetlen anyát is kap mellé.

Ami vicces,hogy amíg nem regisztráltam ide, nem is tudtam,hogy a császár ennyire "elítélendő". A kórházban ebből senki sem csinált gondot, mindenki örült,hogy egyben kint van a gyerek. Engem tényleg nem zavar! Van egy 3 éves, anyaimádó, egészséges fiam. Egyáltalán nem beteges, pedig tényleg minimális anyatejet kapott.

Most várjuk a tesót. Ha ő is császáros lesz, akkor sem akasztom fel magam.

Lelkinek erősebbnek érzem magam,mint,hogy ilyenen problémázzak.