Miért van az hogy olyan lesz terhes aki nem akar gyereket? és aki akar annak nem lehet?

ezt úgy hívják élet.

az élet szívás.

MErt felelötlenek.ÉN IS AZ VOLTAM,de megtartottam 19évesen.Mára már 7honapos kisfiu boldog anyukája vagyok:DÉs nagyon imádom.és sztem nem vagyok rossz anya,én minden fiatalt lebeszélnék az abortuszrol.nehezebb lesz az életem,(suli stb..)de megéri:)a l,egnagyobb ajándék az élettöl.

üdv:egy fiatal an yuka

szerintem is igaz.

én abszolút hiszek abban, hogy ha valamit tudat alatt bemagyarázunk, az előbb utóbb valóra válik. ha valaki retteg attól, hogy meddő, az tuti azzá válik. ha valaki hipohonder, az előbb utóbb megbetegszik. aki sokat stresszel, hogy "jaj mikor lesz gyerek" annak minden energiája erre megy rá, magára a folyamatra meg nem marad

mert még nem érett meg arra, hogy anya legyen. sokan soha nem is fognak, mert nem mindenki alkalmas erre a szerepre szerintem.

ő még bulizni akar, neki fontosabb az olyan jellegű probléma, hogy " szerinted az a srác, akivel a trolin szemeztem, az mit gondol" meg hogy "jaj olyan helyes ez a Béééci" minthogy szaros pelussal az egyik kezében a másikkal neogranormonnan egyensúlyozva próbálja meg kideríteni, hogy a gyerek segge mitől piros.

Sok fiatal lány felelőtlen, úgy gondolkoznak, hogy ez vagy az csak másokkal fordulhat elő, velük nem. Hozzáteszem, ez igazából életkori sajátosság, de a szülők felelőssége, hogy megtanítsák arra, hogy bizonyos dolgokhoz TILOS így hozzáállni. Igazából engem sem tanítottak meg erre, nem azért, mert nem foglalkoztak velem, csak talán a szüleimet sem tanították meg arra, hogy hogy is kell erről beszélni egy kamasz gyerekkel. Én csak a mázlimnak köszönhetem, hogy nem lettem 16-17 évesen terhes, mert az akkori párommal két évig megszakítással "védekeztünk". Sőt, már azt is bemagyaráztam magamnak, hogy nekem biztos nem is lehet gyerekem, ha két év alatt nem lett így. Na bumm, aztán 19 évesen mégis terhes lettem. Mondjuk tény, hogy én mindig is szerettem a gyerekeket, és akartam is, hogy majd egyszer legyen. Hát nem ilyen koránra terveztem. 20 éves voltam, amikor megszületett a kisfiam, mostmár két és fél éves. Nem bántam meg, hogy megtartottam, pedig tényleg nem könnyű az élet sokszor. De boldogok vagyunk, és nagyon okos, kiegyensúlyozott csemetém van.

De őszintén szólva, 16 évesen nem tudom, hogy birkóztam volna meg a feladattal. Szerintem ha egy 16 éves nem érez felelősséget saját maga iránt, akkor a gyereke iránt sem fog. Nem azért, mert ő egy alávaló szörnyeteg, hanem mert még gyerek. Remélhetőleg ez a dolog jó lecke lesz neki, és ezek után jól meggondolja, hogyan kell védekezni.