Normális hogy anya nagymamával egyetemben erőszakosan megmondják a gyereknek mit engedek mit nem?

korábban is 30 felé közeledve képesek voltak velem azon ordítani(!) hogy nem ettem meg az egész levest.

állandóan uralkodnának felettem, valszeg azért mert általában én csendesebb konfliktuskerülő vagyok, hagyom magam néha, csak ne legyen vita. a leveses sztoriban már azért felvettem a kesztyűt teljesen eredménytelenül, röhej de tesóm védett meg, hogy ugyan miért is kellene megenne ha nem akarom.

erre pár év anyaként rámszólnak hogy a gyereknek(10 hó) mit engedek mit nem.(volt, hogy finoman ütögette a parapetet(ami nem volt bekapcsolva)csak mert tetszett neki a hangja hogy olyan "visszhangos" én engedtem hagy tapasztaljon, mert nemigen értette az öszefüggést hog ő csinálja tisztán láttam rajta, gondoltam nem árt ha ok-okozatokat tanul.

mamánál szinte semmit nem csinálhat, mert vagy nincs feltakarítva, nem tehetem le a szőnyegre, rámszólnak hogy a padló most nincs felmosva oda se tegyem le, a kanapén vagyok vele, amin a pokrócot folyamatosan lehúzta(abba kapaszkodott)folyamatosan fel kellett teríteni újra és újra, ebben a nagy szenvedésben kitaláltam hogy odaadom neki a pénztárcám(persze becipzározva, pénzt nem tudja kiszórni csak kihajtogatni a névjegykártyás részeit)mert az sokáig leköti különben ilyen helyzetben egy örökmozgóval nem lehet bírni nem fog ülni szépen csendben órákig..a bankkrátyákkal, pont gyűjtő kártyákkal játszot, kivette forgatta, ketette felvette, mivel plasztik mind ne volt veszélyes sem, nem tudja lenyelni, tünkretenni, erre már megint hosszan oktatni kezdtek hogy nem szabad odaadni, azokra vigyázni kell(mama szerintem nem is tudta mik azok, vallszeg anya beszélhetett neki a hátam mögött erről)nos ebből is majdnem veszekedés lett, de valahogy leállították magukat kivételesen.

normális ez??