Más anyának se ismerik el (pl. egy jó szóval), hogy dolgozik teljes munkaidőben, háztartást vezet, gyereket nevel? Részletek lent:

Bár a kérdésben nem írtad (legalább is én kétszer is elolvastam, de nem láttam leírva), hogy kitől vársz dicséretet, de ha jól sejtem, a férjedre gondolsz.

Nem tudom, én nem várom azt, hogy dicsérgessen, viszont azt elvárom, hogy ő is ugyanúgy kivegye a részét a dolgokból. Mindketten főállásban dolgozunk, így a házimunkát is egyenlően osztjuk el. Egyikünk elviszi a gyereket reggel, a másikunk érte megy délután (én korábban kezdek, ő kicsit később végez, úgyhogy logikus, hogy így csináljuk). Akinek éppen eszébe jut/ideje van, az beteszi a mosást, tereget, mosogat, stb. Ezért nem jár dicséret, ezek alapvető dolgok. Amikor diplomáztam, na akkor jól esett (és szerintem jogos is volt) a dicséret, az tényleg plusz munka volt. Mint ahogy a férjem sikeres vizsgájának is örültem, gratuláltam hozzá, hiszen egy elég nehéz tanfolyamot végzett el, ami a munkájához kellett, és ami szintén egy többlet dolog volt.

A férjed viszont elég igazságtalannak tűnik, ha azt mondja, azért nem akar második gyereket, mert TE nem bírnál vele, meg hogy a meglévővel sem bírsz. Miért, hol van az megírva, hogy csak neked kell "bírni" vele? Talán vegye ki a részét ő is, és akkor te is bírod azt a terhelést, amit kell. De ha minden a te feladatod otthon, akkor persze, hogy kimerült vagy és türelmetlen.

Mondjuk azt se szégyen beismerni, hogy azért IS szeretnél még egy gyereket, hogy otthon maradhass. Mi is szeretnénk második gyerkőcöt, egyértelműen azért, mert eleve akarunk még egy gyereket, viszont abból sosem csináltam titkot, hogy nagyon előnyös lenne a család számára azért is, mert akkor 2-3 évig itthon lennék. Iskolás, elsős gyerekünk van, nem gondoltam volna, hogy ilyenkor kezdjük el érezni annak a hiányát, hogy nincs itthon valaki napközben, de mégis így lett. Az ovival nem volt gond, négy után kicsivel odaért érte valamelyikünk, hazajöttünk, és játék. De most, hogy iskolás, négykor már hulla fáradt, és sokszor még tanulni való is van ilyenkor. Jobb lenne, ha ebéd után haza tudnánk hozni, és itthon csinálná a leckéjét. Valahogy a házimunka is több lett, én nem tudom, hogyan, de tényleg több. Na meg ott vannak az iskolai szünetek, amit még kettőnk éves szabadsága sem fed le rendesen, hiszen maga a nyári szünet is több, mint amennyink van egy évre. És akkor még ott a táppénz, elég gáz, hogy ennyit hiányzom a munkahelyemről (bár nem szólnak érte, de engem zavar), és teszem hozzá, most szólt a dokinéni, hogy a gyerek szülinapjáig már csak öt nap táppénzem marad. Tök jó, csak az még fél év. Sajnos sokat volt beteg idén, pedig régen nem volt beteges, a suliban viszont minden hülyeséget összeszedett eddig, ami csak volt. Szóval jó lenne itthon lenni, már csak ezért is. Emiatt érint érzékenyebben kissé, hogy egy év után még mindig nincs kistesó. Ha ilyen háttérdolgok nem lennének, azt mondanám, hogy majd lesz, ha lesz.

De ezzel a férjem ugyanúgy tisztában van, mint én, hiszen ezek a problémák őt ugyanúgy érintik. Ha a tiéd is érezné ugyanúgy a saját bőrén azt, amit leírsz, akkor valószínűleg sok mindent másként látna.

De azt azért hozzá kell tenni, hogy ugyanezek a problémák elő fognak jönni akkor is, ha a második baba mellől visszamész majd dolgozni. Ugyanez rám is vonatkozik persze :) Mondjuk mi eleve hármat szeretnénk, így - ha az anyagiak engedik - otthon tudok majd maradni gyet-en, szóval a legkisebb sem lesz annyira picike, amikor újra munkába állok. De persze nálunk is megtörténhet az, hogy mégis hamarabb vissza kell mennem.

Szóval, én nem gondolom, hogy te csak azért akarnál még egy gyereket, hogy ne kelljen dolgozni, de azt is be lehet ismerni, hogy szeretnél otthon maradni, mert soknak érzed a munkát, a gyereket és a háztartást együtt. Amit egyébként meg is értek, ha a férjed nem veszi ki azonos arányban a részét az otthoni teendőkből.

Kérdező, oké, nem azért akarsz szülni, mert otthon akarsz lenni, és nem büdös a munka. De komolyan, áruld el: mi értelme ilyen kapcsolatba gyereket vállalni? Miért a meglévő gyerekeddel takarózol, hogy miatta? Milyen szép gesztus! Aztán ha nem jön be, és az életed még tovább megy le a szakadékba, nyugodtan odavághatod a nagyobbiknak, hogy miattad tartok itt, mert miattad vállaltam a kistesót, és kerültem még nagyobb kakiba.

Előbb rakj rendet az életedbe, addig ne második gyereken törd az agyad, amíg ilyen semmirekellő lusta férjjel kínlódsz. Mit segít a házasságodon egy másik gyerek?

5:30-kor kelek,keszitek kavet ruhat magamnak gyereknek ferjnek...6:00ferjem kel..kavezunk utana tusol oltozik, 6:30 gyerkocot keltem,hiszti,oltozes jatek kivalasztas rohanas,kutya ebed kirakas,ferj kivisz a vasuthoz(jelenleg egy kocsink van) gyerek a bolcsibe....mar 7:15....rohanok az irodaba ami most 70 km autozasi ido...stresszes munkam van ahol helytallok 8 oraban, sot tobbben is mert telefonrol illetve itthon is dolgozom meg.4-kor indulok gyerekert,utana allomas bevasarolunk,fozok,aktualis hazkoruli teendo 7korul meg jatszoterre vagy kutyajatszoterre megyunk.

Utana vacsora,20:30 korul furdes a gyereknek majd mese,amibe probalok nem bealudni....21:00-21:30 korul en is tusolok majd beszelgetunk kicsit, vagy dolgozom a most indulo sajat vallalkozasomban...nekem is sok es engem sem dicsernek, de buszkek vagyunk egymasra....

Beszelgessetek tobbet es miert ne vallalhatnatok masikat...

En is turelmetlen vagyok idonkent a 2 evesemmel,de nemsokara lesz meg egy babank mert szeretnenk....

Kitartast!

Tudod, a sógornőm szokta mondani, azért nem dicséri meg a férje, ha rend van a házban, de ha rendetlenség van, akkor rögtön szóvá teszi, nem volt rá időd? Tipikus magyar férfi a sógorom is, meg hát a férjem is, hisz testvérek, természetesnek veszik, hogy a háztartás a nők dolga. De azért már sokat faragtunk rajtuk, besegítenek, amikor csak kell, de azért örülnek, ha megdicsérjük őket. Tudod mit, én meg is dicsérem a férjemet, ha bármit megcsinál, mert ezzel motiválom, hogy máskor is megtegye. Így aztán egyre több mindent megcsinál ő is.

Szóval fel a fejjel, mindenki rohan, egy gyerekkel, 10 gyerekkel, mindig van minden, de meg lehet próbálni okosan szervezni, és sokmindent trükközni. Főzés közben kikérdezem a leckét, a vasalnivalót a kicsik szobájába viszem, s vasalás közben mondókázunk, dalolunk, ilyesmi. Azért írtam, hogy pl. este fürdés közben szoktam facebook-ozni, mert így igyekszem lopni magamnak időt 1-2 dologra, mert amúgy csak eltelnek a napok, és szétfolyik minden. Hetente kétszer tornára járok, addig a férjem vigyáz a gyerekekre, mert azt mondtam nekem ez fontos, ezt mindenképp oldjuk meg. Van aki meg csak rinyál, hogy ő is járna, de nincs rá ideje 1-2 gyerek mellett. Arra van időnk, ami fontos nekünk...

Ha lesz még egy gyereketek, még kevesebb lesz a szabadidőd, még ha otthon leszel akkor is, utána meg visszamenni a munkába még fárasztóbb. De sokan megcsinálják, nap mint nap nyomják a mókuskereket, de mindezt lehet fáradtan, kedvetlenül, de lehet örömmel is tenni. Biztos neked is jobb lesz a kedved, ha egy kicsit sikerül közös nevezőre jutni a férjeddel, kitartás!

De jó, most azzal nyugtatod meg magad, minden magyar férfi ilyen, nincs ezzel probléma. :D Komolyan nevetséges vagy!

De különben, ha most 3 munkahely kell a férjednek egy gyerek mellé, akkor mi lesz két gyerekkel? Akkor majd alvás helyett is dolgozik?

Ok, hitesd csak el magaddal, teljesen rendben van, hogy egyedül a te dolgod minden. :) Sok sikert a boldog élethez ezzel a tipikus magyar férfival! :D