Más anyának se ismerik el (pl. egy jó szóval), hogy dolgozik teljes munkaidőben, háztartást vezet, gyereket nevel? Részletek lent:
Vagy csak nekem nagyok az igényeim, hogy legalább egyszer halljak dicséretet amiért lassan belehülyülök az életbe és a mókuskerékbe? Én csak annyit szeretnék, hogy legalább ismerje el, hogy rengeteget dolgozom. Hajnalban kelek minden reggel, fejlesztem magam, rendben tartom a lakást, éjfél előtt kicsivel tudok lefeküdni és azt kapom meg, hogy ő rengeteget dolgozik és szüksége van a pihenésre...
Szeretnék még egy babát, de azt se akar, mert már a kimerültségtől türelmetlen vagyok a meglévő gyermekemmel és szerinte ezért nem bírnék kettővel, mert nem nekem való, eggyel se bírok szerinte.
Én ebbe viszont belepusztulok, hogy nem akar másodikat, és nem veszi észre, hogy a munka miatt vagyok türelmetlen, kimerült nem azért, mert nem nekem való az anyaság.
Beszéltem már vele többször és köti az ebet a karóhoz, hogy én alkalmatlan vagyok...legszívesebben sírva fakadnék...
erre csak az a megoldás, ha helyet cseréltek egy napra..csinálja azt amit te, az ébredéstől a lefekvés pillanatáig. Amúgy ez szépen hangzik, a valóságban sose megy bele senki, mert fél hogy akkor be bizonyosodna hogy igen is a nők legalább olyan keményen dolgoznak anyaként, mint a férfiak a munkahelyükön. Én szerencsés vagyok mert a férjem ezt elismeri, és ez így normális, ezért én bátran vállalom be a 2. babát, de neked azt tanácsolom, felejtsd el, mert rámegy a házasságotok.
Ha felkerestek egy szakembert, ő segíthet párterápiával, a sógornőmék hasonló cipőben jártak mint ti, és rajtuk például segített, állítólag most jó a kapcsolatuk.
Tehát összefoglalva: túl vagy terhelve, elég mindenből, és baj, hogy ezt nem ismeri el a férjed, ráadásul te még tovább terhelnéd magad egy második gyerekkel, holott eggyel is annyi a dolgod, hogy "belehülyülsz az életbe és a mókuskerékbe"
A férjed láthatóan nem partner az egyébként közös dolgokban, és úgy érzed, javítana bármin is, ha vállalnál vele még egyet? Úgy, hogy ő nem is akar másodikat, és hogy a másodikkal is csak a TE munkád és felelősséged nőne meg, nem az övé?
Miért hiszik azt a nők, ha térdig sz*rban vannak, majd az segít, ha nyakig sz*rban lesznek? Lehet a férjed nem az az ember, akinek (még egy) gyereket kéne szülnöd. Te fogsz belerokkanni majd előbb-utóbb, mert rá nem számíthatsz, tetejébe el sem ismeri a fáradozásaidat.
Az az igazság, hogy második gyereket igazából olyan okokból szeretnék, hogy az első előtt is voltak vetéléseim és a gyermekem is nehéz eset volt mind a terhesség, mind a szülés és szülés utáni dolgok problémásak voltak. Egészen odáig jó volt minden, ameddig vissza nem mentem dolgozni. Szeretném, ha a gyermekem nem lenne egyedül a világban később (persze lehet hogy nem lesznek jó testvérek, de erre nincs garancia), szeretném újra átélni a terhességet és a kisbabás anyaságot, majd látni, hogy együtt nőnek fel.
A gyermekemet fosztom/fosztja meg attól, hogy testvére legyen ő meg engem attól, hogy újra anya lehessek.
Biztosan bennem van a hiba, hogy nem dolgoztam még fel a történteket, noha évek óta történtek, de megszakad a szívem. És erre még rájön az, hogy hajnaltól éjszakáig robotolok, ami számára természetes...
Tulajdonképpen azért akarsz még egy gyereket, hogy ne kelljen dolgozni.
Nem az a baj, hogy túl vagy terhelve, hanem hogy a házasságotok nincs rendben, inkább azzal kellene foglalkozni, nem egy második gyereket szülni. A férjed szerint rossz anya és feleség vagy - legalábbis ezt írod. Meg kellene vele beszélni, hogy miért gondolja így, hogy lehetne ezen változtatni.
És nem: más sem kap érte dicséretet, hogy csinálja a dolgát.
Jaj, persze, a gyerekre fogni, miért akarsz gyereket. :D Mintha az egykék a világ legnagyobb vesztesei lennének, akik lelkibeteg felnőttekké válnak azért, mert nincs tesó, és senkijük sem lesz.
Az ilyen baromsággal érvelők fogják már fel: marhára nincs arra garancia, hogy jó testvérek lesznek. Mit ér egy testvér, ha szóba sem áll veled? (Mesélhetnék) Ha olyan ember, lesz épp elég barátja, akik bőven lesznek olyan jók neki, mint egy testvér.
Könyörgöm, ha otthon akarsz lenni még x évet, azt mondd, ne a gyerekre kend. :) És szülj még 5-öt, aztán sírjál, hogy a férjed nem segít és sz*rba sem vesz.
Aztán mikor két-három, akárhány gyerekkel később, ha kérdik tőled: minek szültél ennek a férfinak gyereket, magyarázd azzal, hogy egyet, mert kell gyerek, a többit meg azért, mert hát szeeegény gyerekem nem lehet egyke. :D
Kedves utolsó!
Nem, nem azért akarok második gyereket, hogy ne kelljen dolgozni, soha nem volt piszkos a munka, 2 éves korában visszamentem dolgozni, másik 3 évig várnak és nem voltak anyagi nehézségeink, de többnek tartottam magam így, hogy visszamentem dolgozni, hát rosszul döntöttem.
Nem tudom honnan olvastad ezt ki a sorok közül, de baromira nem erről van szó, hogy nem akarnék dolgozni.
A férjem nem mondta, hogy rossz feleség vagyok, azt se hogy rossz anya, csak szerinte türelmetlen vagyok és nem bírnék még egyet, de azért vagyok türelmetlen, mert hajnalban kelek és éjjel fekszem le és nem a tévét nézem éjfélig elhiheted.
Váltanék részmunkaidőre, de úgy vagyok vele, hogy ha jön a második, akkor innen jobb menni gyedre és ha vége a gyednek akkor nem mennék teljes munkaidőben vissza, ahogy lehetőség lesz, nem tudom, de ki tudja még mi lesz...
Mondd el kérlek, hogy neked milyen a napod, hogy telik reggeltől estig, mindenféle kötekedés nélkül, tényleg érdekel.
Nem sajnáltatni vagy szuper anyának akarom magam beállítani, csak nem tudom más hogy van ezzel. És nem ismerek sajnos olyan más anyát aki ugyanígy csinálja a dolgait, ha ismernék, biztos tudnék példát venni róla.
Kedves Kérdező!
Nekem 4 gyerekem van, és egy rakoncátlan férjem, akit néha nem árt szintén nevelni. Volt már számos jó és rossz pillanatom az életben, nem voltam én sem mindig a toppon, de minden gödörből van kiút.
Én most úgy látom, a te életed egy mélypontban van, ezért egy kicsit mindent sötétebben látsz, ezért van, hogy a válaszolók félreérthetik amit írsz.Csak a szavaidat idézve: ...a kimerültségtől türelmetlen vagyok...belepusztulok...belehülyülök az életbe és a mókuskerékbe... Hát ez így nem túl biztató!
Lehet, hogy nincs nagy baj, csak most egy kicsit összejött minden. Ilyen állapotban tényleg hova vállalnál másodikat, ha ennyire kimerült vagy, beszélj a férjeddel, szervezzétek meg a napi teendőket, ki mit csinál, miben tudna ő neked segíteni, hogy ne csak ő pihenjen, hanem te is. Nézd végig a napirended, szervezd át, mit csináltok rosszul,mert őszinte leszek, nem értem, hogy egy gyerek meg egy passzív férj mellett miért vagy ennyire kibukva, és miért kell éjfélig fel lenned, miért nem végzel hamarabb. Mert így elhiszem, hogy ki vagy bukva, hosszú távon ezt senki sem bírja. A kettőtök közt lévő dolgokat rendbe kell tenni, ez a gyerek érdeke is, neki sem jó, ha fáradt, kialvatlan, ideges az anyukája, persze, hogy alkalmatlannak látszol így, ha a gyerekkel is türelmetlen vagy.
Kezdd el te az első apró lépést. Lazíts, jógázz, igyál citromfű teát, szánj magadra 5-10 percet naponta, végy egy forró fürdőt vagy sétálj egyet, bármi, amitől feltöltődhetsz, csak kezdd el, s ez majd pozitív változást hoz, nyugodtabb leszel, másképp állsz a gyerekhez, a férjedhez, s ezt ő is észre fogja venni. Nézd pozitívan a dolgokat. Ha a férjed látja, hogy több türelmed van hozzájuk, többet mosolyogsz, ő is másképp lát majd téged. És akkor már lehet arról beszélni, hogy még egy babát szeretnél...
És igen, dicséretet nem feltétlenül várunk el azért ami a dolgunk. Az én férjem sem mondja nap mint nap, hogy ügyes vagy, ügyes vagy, köszönöm hogy elmosogattál stb. De tudom, hogy büszke rám és családjára, 4 gyereket nevelünk segítség nélkül, nem panaszkodunk, tesszük a dolgunk nap mint nap.
Érd el, hogy rád is büszke legyen a férjed!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!