Milyen érzés anyának lenni?

Én pontosan 5 napja vagyok anya és ez a legcsodálatosabb dolog a világon. Nem hittem volna hogy ilyen érzés.Nem tudom levenni a szemem a fiamról és őt tartom a legszebbnek a földön.Állok az ágya mellett és folyik a szememből a könny,mert ez a csoda az enyém. Én hordtam 9 hónapig a pocimba, óvtam, vigyáztam rá. Én szültem meg hosszas vajúdás után (de megérte, és megtenném újra) és most csak a miénk és imádjuk őt.

Kívánom hogy mindenki átélje ezt az érzést egyszer az életében.

Nem tudom hogy mióta vártok babára, nekünk 7 után jött!

De itt van, bár még a pocakomban, igazából nem is tudom elmondani mit éreztem elöször, nagyon furcsa érzés volt, fel sem fogtam, pedig annyira vártam, mégsem úgy reagáltam ahogy szászszor elképzeltem magamban! Szép lassan tudtam hozzá szokni a gondolathoz, csak annyit tudtam hogy feküdnöm kell ahhoz hogy megmaradjon, hát így tettem, követtem minden utasítást, úgy emlékszem talán mikor megmozdult a 16. héten akkor változott meg bennem sok minden, akkor kezdtem felfogni hogy egy csoda történt velem/velünk!

Most 38. hetes vagyok, már szinte reszketek érte!

Ez felfoghatatlan, annyi érzés kavarog bennem, ezeket nem is tudom szavakba önteni, nincs rá szó és kész! De nagyjából annyi hogy "meghalnék érte", annyira akarom és annyira szeretem, minden porcikáját!

Sok sikert nektek, tudom hogy nagyon nehéz!

szia!

Mikor decemberben teszteltem,mert elmaradt a mensim, éjszaka, már a wc-n elbőgtem magam,mikor két csikos lett, hirtelen azt se tudtam örüljek vagy bánkodjak,párom örömében az éjszaka közepén mindenkit felhivott h apa lesz.Másnap már a dokinál voltam,aki igazolta a terhességet. Hihetetlen volt látni azt a kis pontot a képernyőn. Nekünk nem tervezett baba, csak jött, a lehető legjobbkor, életem pnt akkor feneklett meg, az h a padlón voltam akkor enyhe kifejezés, olyan helyzetben tapadt a kis törpém,h más elvetélt volna,naon akart jönni hozzánk...mikor előszőr megláttam mocorogni uh-n,akkor szó szerint elbőgtem magam, aztán várja az ember h érezze a rugását,utána h nőjjőn a poci, és büszkén mutogathasssa,bizza terhes vagyok. Utána jön az izgalom,h nehogy koraszülött legyen, minél előbb teljen az idő a 36-hétig.És utána elérkezik az az időpont,mikor szószerint terhes lesz a terhesség, és csak várja az ember h kibujjon. Nekem 37.hétre érkezett meg,természetes szüléssel, 10 óra vajudás után,apás szüléssel.Az a fájdalom,ami akkor van,semmihez nem hasonlitható,de tény,h mikor kibujjik,mindent elfelejt az ember és csak örül. Most már 6 hetes lesz a kisfiam. Életem legnagyobb ajándéka,de legnagyobb felelőssége is. remélem hamar összejön a kistesója...

kitartás csajok ,vigyázzatok magatokra, és soha ne adjátok fel, bármikor jöhet a babóca!!!!!! nekem is 30 évesen jött

Én egyszerűen IMÁDOM!

Gyönyörű kisfiam van,akiben viszont látom a Szerelmemet...

Fantasztikus érzés!

Hogy anyának milyen érzés lenni, azt pár héten belül megtudom. Azt tudom elmesélni, hogy min mentem én keresztül. Eszembe sem jutott, hogy babám legyen, de a sors így adta, nem akartam elvetetni. Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, zokogtam, hogy elvesztettem mindent, a fiatalságot (23 éves vagyok), a karriert, a szórakozást...

Most 37 hetes terhesen takarókat varrok és kis játéktartókat azon tűnődve, hogy hol volt idáig a bennem bujkáló nő?!

Valami ilyesmi lehet az anyaság, hogy 40 hét alatt felkészülsz arra, hogy nem saját magad a legfontosabb, hanem valaki más. Az a pici baba nem fogja még értékelni a kis takarót amit neki varrtam, de nem az a fontos, hanem az hogy mekkora szeretettel csináltam neki miközben ő bent rugdosott :)

Szia!

Hogy milyen érzés? Csodálatos, nincs ennél gyönyörűbb dolog a világon! De ezt már sokan leírták előttem, meg gondolom ezt mindenki tudja, vagy legalább sejti :)

De lehetséges, hogy lesznek nagyon nehéz percek is, amikor elviselhetetlennek tűnik, hogy valaki teljes mértékben tőled függ és nem lazíthatsz éppen akkor, amikor jól esne. 20 hónapos a kisfiam és hát sajnos egyre fárasztóbb vele az élet :) Íme egy konkrét példa, hogy mire gondolok: nyaralás, Balaton, mi 3-an + egy baráti pár gyerek nélkül. Kisfiam élvezte a balcsit, kb. 5 percig... Na mit gondoltok ki ült kint a parton egy hétig mellette? És ki nem ment vizibiciklizni, labdázni, úszógumival henteregni a tóba? Szóval sajnos erre számítani kell, hogy az életed gyökeresen megváltozik és az ilyen, eddig természetesnek vett dolgok hirtelen elérhetetlen távolságba kerülnek. Na ilyenkor 1 picit hiányzik a régi életem :)

De amúgy tényleg nagyon jó, leírhatatlan érzés nézni, hogy növekszik a pici, aki kettőtökből lett, viszontlátni a gesztusaitokat, mozdulataitokat, vonásaitokat és persze közben ismerkedni vele, hiszen ő egy teljesen különböző emberke is egyszerre :) Pl. mi imádjuk a tökfőzeléket, ő nem :)

Sokszor nehéz, de szép. Semmi mástól nem kaphatod meg ezt az érzést.

A mi picink is hát félig besikerült, félig akartuk is. Ez kicsit bonyolult, de biztos más is van ezzel így, az érti.

Aztán amikor láttuk az ultrahang felvételen már sokkal kézzel foghatóbb volt, egyre jobban kis emberkének kezeltük, egy kis ártatlan emberkének.

Terveztünk, féltünk, hogy hogy lesz mint lesz. Aztán egyre nagyobb lett és beszéltünk hozzá, zenét hallgattunk vele, énekeltünk neki. Már egy kis külön személyiség volt valamennyire.

Aztán megszületett. Szép érzés volt és félelemmel, aggódással teli, de aztán vmi erőt adott és magabiztosságot. Azt hiszem ezt hívják anyai ösztönnek. Aztán mikor hazamentünk minden jött magától. Csak a saját megérzésekre kell hallgatni és figyelni a pici jelzéseit.

Aztán nő, növekszik és nagyon érdekes ahogy kitárul előtte a világ és amit mi mindennapinak veszünk ő rácsodálkozik. Ha nézem néha rájövök, hogy milyen apró dolgoknak is mennyire lehet örülni, amit amúgy észre sem vesz az ember szürke hétköznapjai során.

Aztán mikor már mászik, jár és egyre huncutabb lesz, nahát akkor már kicsit nehezebb vele, mikor meg már céltudatosabb, akaratosabb akkor néha nagyon nehéz, de ha sikerül megoldani ezen dolgok kezelését akkor más ez utólag könnyűnek fog tűnni és hamar el is felejtjük.

De összefoglalva gyönyörű és nehéz anyának lenni. De érett nőkké válunk tőle és semmi nem tud annyi örömet okozni mint egy baba, gyerek.