Édesanyák, mennyire voltatok önzők baba születése előtt és azóta, hogy édesanyák vagytok, miben változott ez?

Köszi az őszinteséget.

Amikor egyedül élünk, vagy lazább párkapcsolatban, figyeljük a saját igényeinket. Én önzőbb voltam régen. Törődtem azzal, hogy mennyit aludtam, hogy kényelmesen reggelizzem, finomakat egyek, sorolhatnám. Mikor megszületett a babám, még az alvás is háttérbe szorult. Eleinte nem, éreztem magamon, hogy újra és újra felmerül bennem, hogy de nekem ez nem jó, én le akarok feküdni aludni, nem akarok kétóránként kelni, és különben is... és aztán átalakult a gondolkodásmódom, ahogy egyre jobban megszerettem őt. Ma éjjel gondolkodtam el ezen, amikor fél4kor már harmadszor mentem át hozzá, mert neki nincs kedve aludni, inkább játszana, és nem hogy nem veszítettem el a türelmem, és nem éreztem sürgetően, hogy márpedig én fáradt vagyok, aludni akarod, de volt elég energiám ahhoz, hogy szép lassan mondjam el neki, végtelen nyugalommal, hogy este van, és este alszunk... stb. Csak én mentem át ezen? Minden huszas évei végén járó nő tökéletesen önzetlen és önfeláldozó volt a babavállalás előtt is? Erősen kétlem.