Nektek nem megy az agyatokra, amikor valami problémátokra mindenki ezzel a "18 évesen már nem fogja ezt csinálni" szöveggel jön?
Én beletörődtem 3 év után, hogy a lányom még érettségire is tejitalt fog vinni, mert nem volt hajlandó semmit se megenni. Ritkán evett valami élelmet és ennyi, inkább fényevő típus volt.
Most 3,5 évesen kivették az orrmanduláját és annyit eszik, hogy nem győzöm néha leállítani.
Nem mondom, hogy a kettő összefügg, de elég érdekes, hogy addig nem volt hajlandó enni, most meg csak tömi magába a jobbnál jobb falatokat.
Nálunk a nagy általánosság sem jött be, miszerint bölcsibe/oviba jó evő lesz..
Az étkezést mi csak úgy fizettük, sosem evett semmit szinte.
Haza se hoztuk a kifizetett ételt. Volt egy rászoruló család, aki hazavitte a lányom részéről való napi ételt.
Lassan azon tűnődöm, hogy nem úszótáborba fog járni, hanem fogyi táborba :D :)
Mindemellett én mindig azt mondom magamnak, hogy már csak 10-15 év. Utána már nem az "én gondom". Ami ugye nem teljesen így van, mert amíg élek, addig a gyerekem természetesen. De 18-20 évesen, vagy idősebben már nem az én problémám lesz, hogy hogyan viselkedik, mit csinál.
Amíg nem tölti be a 18-at nyilván az én felelősségem és amennyire tudom megnevelem, elvárom tőle azokat a dolgokat, amik az életben szükségesek.
pl. rendrakás, tisztaság, tanulás, célok elérése, stb.
De ha csak Te látsz valamit problémának, akkor azon mások nem tudnak segíteni, mert a probléma egzakt értelemben véve nem létezik, csak neked, a Te világodban.
Pl ha valaki defektet kap az úton és nem tud továbbmenni, na azt nagyjából mindenki ugyan úgy észleli, és segítenek ennek megfelelően. De ha agyereket 5 hónaposan még nem beszél folyékonyan és számodra ez probléma, akkor mit tud más csinálni? Vigye el logopédushoz? Hiszen mindenki látja, hogy nincs értelme. Nem csak másokban kell keresni a hibát. Ha valamit a legtöbb ember nem lát problémának, akkor érdemes felülvizsgálni a saját álláspontodat.
Egyébként is az ember legtöbbször saját maga tudja csak megoldani a problémáit.
Természetesen nem arról beszélek, hogy a gyerek nem beszél 5 hónaposan.
De mondjuk egy példa. A kétévesem nem hajlandó kanállal saját maga enni. Erre sokan elintézik, hogy mindegy, majd 18 évesen már nem kell etetni. Persze, nekik nem gond, de nekem az, hogy már 2 éve nem tudtam normálisan egyszerre enni a családdal, mert etetni kell a kicsit, habár már ennie kellene egyedül is.
Szerinetm ez olyan "gond", ami nekem igenis gond, attól, hogy mást nem érdekel, vagy az ő gyereke már eszik egyedül.
Tudom, hogy nem fogják helyettem megoldani, de lehet adni ötletet, vagy akkor ne válaszoljon, mert ezzel nullát segít.
Rendben, most nem is az alapproblémáról van szó, hanem erről a hozzáállásról, hogy ha nekem nem gond, akkor másnak se legyen az.
Ha az embernek gond valami, és mindenki csak leszólja, hogy mit pattog, csak még idegesebb lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!