Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Tényleg szinte egyedül vagyok...

Tényleg szinte egyedül vagyok azzal a véleményemmel, hogy fel lehet nevelni egy gyereket bárminemű testi fenyítés alkalmazása nélkül is?

Figyelt kérdés

Frei Tamás pár napja megosztott facebookos bejegyzése kapcsán ötlött fel bennem a kérdés, elborzadva olvastam a kommenteket, tényleg alig van valaki, aki szerint más eszközök is léteznek egy jóravaló, tisztességtudó, becsületes ember felneveléséhez azon kívül, hogy pofont osztogasson, feneket csapkodjon az ember?


(Még mielőtt nekem esnétek, igen, van gyermekem. Nem, soha nem bántottam még. Sem tettlegesen, sem verbálisan, "lelki terror"-t alkalmazva).


2015. márc. 16. 13:03
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
Van akit fel lehet nevelni anelkul, van akit nem. Az en lanyomat nem lehet kezelni neha. Persze ez nem azt jelenti, hogy en foltosra verem meg ilyenek, de vannak dolgok, amiket azota nem tart be, miota tudatanal van. Pl. hogy nem nyulunk hozza masnak a cuccahoz. Es csak azert is csinalja, ilyenkor kezere csapok mert maskepp nem fogja fel. Ha lattad mar a "Mar megint Malcolm" cimu sorozatot, akar csak egyetlen reszt is belole akkor tudnad, hogy vannak olyan gyerekek, akik kezelhetetlenek. Igaz a sorozatban egyiket sem utik meg, de volt jo par olyan dolog, amiert en biztos lekevertem volna nekik egyet...
2015. márc. 16. 14:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:
Tiszteletem a türelmedért, egyetértek veled, nàlunk viszont sajnos màr előfordult hogy kapott egy-egy taslit a gyerek. Csak mert nem volt jobb eszközöm, elég türelmem, nagyon bànom.
2015. márc. 16. 15:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:

Az ütés a szülő eszköztelensége szerintem. Tehetetlenség, dühlevezetés.

Én egyetlen egyszer kaptam pofont apámtól egy kamaszkori beszólás miatt. Röviddel utána bocsánatot kért és elmondta, hogy nem volt helyes, csak elöntötte a düh - ettől függetlenül persze haragudott a beszólás miatt is, így kölcsönös volt a bocsánatkérés.


Talán egyetlen helyzetet tudok elképzelni, amikor a verbális/fizikai traumatizálás a "kisebbik rossz": amikor a gyerek közvetlen életveszélybe sodorja magát. Mondjuk kifut az autók közé. Lehet, hogy akkor én is ütnék, abból a megfontolásból, hogy mindegy, hogy a félelem vagy a belátás tartja vissza, de többet meg se forduljon ilyen a fejében.

De remélem ez csak elmélet marad és ilyenre se lesz soha szükség.

2015. márc. 16. 16:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:
60%

Nem vagy egyedül, bár tény, hogy kisebbségben vagyunk. Az enyém még csak 3 éves, tehát nem mondhatom el magamról, hogy sikerült jól felnevelni testi fenyítés nélkül. De ezidáig sosem ütöttük meg és nem is szándékozzuk. Túléltük már így a dackorszak első hullámait. Nem volt könnyű, nagyon nem. Egyszerűbb lett volna időnként jól odacsapni a sok hegyibeszéd, magyarázás, elterelés helyett. De büszke vagyok magunkra, hogy megoldottuk így is. Hogy mostanra a gyerekem nem azért nem szalad ki az útra, mert attól fél, hogy megpofozom, hanem azért, mert megértette, hogy veszélyes, hogy elüthetik az autók. És még sok ilyen példát sorolhatnék.

Érdekes amúgy, hogy szinte mindenki felháborodik, ha családon belüli erőszak azon formájáról hall, amikor a férfi megüti a nőt. De a még gyengébb, védekezésre még inkább képtelen gyereket szabad ütni, sőt, egyesek szerint kell is... Sokaknál szerintem nagyon félre csúszott az értékrend.

2015. márc. 18. 09:42
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!