Valaki csinálta ezt így? Mit gondoltok erről?

De, pontosan tudom, milyen az, ráadásul sokkal jobban szeretek adni, mint kapni. Húgom és köztem elég sok a korkülönbség, mikor én kamasz voltam, ő még picike, állandóan elhalmoztam őt ajándékkal a zsebpénzemből. Sokszor a mennyiségre is mentem, mert imádta, ha sok kisebb ajándéka van, külön-külön becsomagolva, mert annál többnek tűnik. Szüleink ilyesmire nem ügyeltek, én viszont mindig tudtam, minek örülne.

A saját gyerekemnél is nyilván én és az apja tudjuk legjobban, mire vágyik. Nem a nagyszülő.

Apósomék nem azok a megkérdezős fajták; megveszik, amit gondolnak, ami általában hasznavehetetlen kacat. Láttam elégszer, mit kaptak a lányuk gyerekei karácsonyra/húsvétra, már ha gondolt másra önmaga megajándékozásán kívül az apósom.

Férjemnek meg 10 éves gyereknek megfelelő méretű fecskebugyit adtak, és sorolhatnám tovább...

Az én szüleimnél is jobb volt, ha pénzt adtak, mert jól mellé tudtak lőni.

Ez van, én nem vagyok híve a felesleges pénzkiadásoknak. A pénzt pedig nem magunknak akarom, hanem a gyereknek, hogy minél jobb anyagi helyzetben legyen, ha egyszer kirepül a fészekből.

Én is utáltam mindig, ha olyat kapok, ami haszontalan. A férjem, ha meg akar lepni, nem virágot vesz több ezerért, hanem valami konyhai kis cuccot, sütőformát stb., mindig tudja, hogy minek örülnék. A kényszeres, minden utánajárást nélkülöző ajándékozás nem figyelmesség, hanem hülyeség. Akkor inkább ne adjon semmit az illető. Jobb neki, ha sosem látja, amit adott? Mivel rövid időn belül a kukában végzi.

(Nyilván akkor majd közvetlen arra utaljuk a kedvezményt, ez most formalitás, majd utánanézünk a konkrét lehetőségeknek, ha aktuális.)

"Arról nem beszélve, hogy a családtagoknak is öröm vásárolni egy kicsinek. Lehet az játék, vagy ruha vagy bármi. Hiába írod, hogy ruhát nem veszünk másnak, de azért egy kisbabának? Mindenki szeret válogatni a babaruhák között."

Majd a ruhát megvesszük neki mi. Épp elég lesz majd visszautasítani sógornőmtől a babaruhákat.