Véleményekre lennék kíváncsi? Aki gyereket szül, annak be kell kalkulálni, hogy bölcsiben-oviban beteg lesz, és otthon kell vele maradni pár napot vagy ti másképp gondoljátok?

Akkor pontok szedve, talán megérted:

1. Nincs agybajom. -kétlem ezek után

2. Viszont ha elolvastad esetleg a válaszom az eszetlen pontozás előtt (tudom nem te voltál) akkor talán eljuthatott volna az agyadig, hogy miért nem tanúsítok semmiféle toleranciát a magadfajta szülőkkel szemben. - nem érdekel, hogy mit hiszel, és mit nem, senkit nem pontoztam ennél a kérdésnél.

3. Nem érdekel senki egyéni problémája, ha direkt megbetegíti a gyerekemet. Amit én megteszek (nevezetesen, hogy nem viszem a gyereket betegen közösségbe) azt mástól is elvárom. Beteg gyereket közösségbe vinni felelőtlenség, és felelőtlen embernek valóban nem kellene gyerek. - nem tudom kiről beszélsz, én nem viszem betegen a gyerekem. Mivel jelenleg is itthon vagyok, ezért itthon marad ő is. Harmadszorra írom le, eddig max. folyt az orra, mint az összes gyereknek télen, kifejezetten kérték bent, hogy vigyem be, ennyivel ne maradjon otthon. Mivel extrán kell figyelnünk a lázra régebbi kórházi kezelés miatt, ezért ha bármi gáz van, én azonnal el is hozom bentről.

4. Sajnos az ilyenek miatt, mint te, nem lehet megállítani a betegségek terjedését a kicsik között. - tedd meg, hogy leállítod magad, mert a rágalmazásod kezd nagyon túlzásokba esni.

És végezetül: remélem, hogy kicsit lenyugodtál, mert vérciki az, amit csinálsz.

Természetesen bele kell kalkulálni, de

1. nagyon szomorú, hogy ma Magyarországon ez sajnos elsősorban csak a nőkkel szemben követelmény. Nagyon ritka, hogy ezt a belekalkulálást az apukáktól is számon kérné valaki, pedig ha egyenlő arányban mennének táppénzre a szülők, akkor a nőket sem tartanák "megbízhatatlan" munkaerőnek, hiszen épp annyira lenne mindkét nem érintett a gyerekkel való otthonmaradásban.

2. hiába mindennemű belekalkulálás, sajnos sokszor megesik, hogy olyan gyakran beteg a gyerek, hogy szinte nem is jár az intézménybe. Azt viszont nem gondolom, hogy csak azok vállalhatnának gyereket, akik megengedhetik maguknak, hogy legalább az egyik szülő gyes után feladja az állását, és mindenféle pénzbeni ellátás nélkül otthon maradjon, nem tudván, hogy x évvel később talál-e munkát majd, ha már a munkahelyére nem ment vissza. Ezt rengetegen nem engedhetik meg maguknak.

Lehet itt nem-érdekel-mások-problémája szövegekkel jönni, de ettől a probléma még nem fog megoldódni, és akit nem érdekel, az is ugyanúgy érintett lesz benne továbbra is, hiszen az ő gyereke is meg fog betegedni. Én is majd föl tudok robbanni, ha az egészségesen bölcsibe/oviba/iskolába vitt gyerekem ott fertőződik meg, mert más beviszi a sajátját betegen, de azt is kénytelen vagyok megérteni, hogy nem minden szülő számára megoldható az, hogy a betegség első jelére otthon tudjon maradni, és nem mindenhol van nagymama, vagy ha van is, nem nyugdíjas. Megoldás lenne esetleg, ha a nagyszülő is elmehetne a gyerekkel ugyanúgy táppénzre, mint a szülő, hiszen így máris többfelé oszlana a teher. Persze ez azokon megint csak nem segít, akiknél a nagyszülők messze élnek, vagy nem is élnek már, vagy nem alkalmasak a feladatra.

Ez egy nagyon nehéz kérdés, nálunk éppen aktuális is, nem tudom van-e "jó" válasz a kérdésedre, de az biztos, hogy a témában semmi nem fehér vagy fekete.

Az én lányom pár hete volt nagyon beteg, bakteriális fertőzése volt, zöld orrváladékkal, nagyon csúnya hurutos köhögéssel. A doktornéni azt mondta a vizsgálatkor, hogy 3-4 napig ne vigyem közösségbe, de utána hadd menjen, mert ez a betegség akár 2-3 hétig is elhúzódhat, ne lepődjek meg ha még 3 hét múlva is köhécsel kicsit, sajnos ez ilyen. Nekem eléggé kikerekedett erre a mondatra a szemem, fel is hívtam a bölcsi vezetőjét, hogy ilyenkor mi van, és ő is a legnagyobb nyugalommal mondta, hogy vigyem csak persze, a bölcsiben úgy sincs olyan sosem, hogy minden gyerek makk egészséges. (ez egyébként valóban így van, mindig van legalább egy köhögős/orrfolyós/váladékozó szemű gyerek a csoportban). Szerencsére a lányom betegsége 1 hét alatt teljesen elmúlt, így nem kellett a fenti dolgon gyötrődnöm, de nem telt bele 2 hétbe, és megint beteg lett. Így most itthon van velem, mert olyan szinten folyik az orra, hogy ha nem szívom öt percenként, akkor levegőt sem kap.

Nálunk ha betegség van, akkor általában végigfuttatok pár "tesztkérdést", és utána mérlegelek.

Ilyenekre gondolok, hogy:

-lázas a gyerek?

-jó a hangulata?

-csak néha köhint egyet-egyet, vagy komoly köhögési rohamai vannak?

-szipog egy kicsit vagy folyamatosan folyik az orra?

-tud rendesen enni/inni a folyós/eldugult orra mellett?

-alvásával vannak problémák a betegség miatt?

Ezek megválaszolása után egy fokkal könnyebb dönteni, persze ha bágyadt és/vagy lázas, akkor egyértelmű, hogy nem viszem sehova.

Nekem is nagyon körülményes megoldanom a dolgot, de eddig szerencsére mindig sikerült. (kopkop)

Szerintem nem a betegség első jele, amikor a gyerek fulladásig köhög és zöld takony lóg az orrából. Lehet te sem lennél ilyen megértő amúgy, ha a gyereked a nem tudom hányadik antibiotikum kúrán lenne túl és november óta kb. 4 hetet lett volna csanában (nekem is lenne más dolgom, mint itthon ülni). Én tisztában vagyok vele, hogy a közösség betegségekkel jár, el is fogadom, de ezeknek bizony jó része kis odafigyeléssel megelőzhető lenne. Volt, hogy én is azt mondtam, ha más így, akkor én is, de végül a saját gyerekemet is szem előtt tartva nem tettem meg.

Mindegy, ez mindig így lesz valószínűleg, vannak ilyen és olyan szülők, de ne haragudj nem fogok könnyeket hullatni azért, aki miatt beteg lesz a fiam. Ezt nem csak én gondolom így, hanem a többség, de elég 1-2 szülő aki nem figyel oda és már beteg is az egész csoport.

"...mindig van legalább egy köhögős/orrfolyós/váladékozó szemű gyerek a csoportban"

25-ös. Látod, ezt nem kellene. Szomorú.

Nem tudom, hogyan lehetne ezt előre normálisan felmérni. Szerintem pár napot mindenki otthon tudna maradni vele, csak éppen valakinél ez nem pár nap, a munkahely meg nem nézi jó szemmel, ha többet vagy otthon, mint a munkahelyen.

Ezek szerint az, akinél nincsenek nagyszülők és a következő 6 évben dolgozni is szeretne, ne vállaljon gyereket? Honnan tudja előre, hogy mennyit lesz beteg a gyerek?

Lázasan még sosem vittem közösségbe a fiam, de egy kis orrfolyás miatt (nem, nem a sűrű, zöldre gondolok) őszintén bevallom, hogy nem tudok vele otthon maradni. Ez a közösség átka. Szerintem elkerülhetetlen a fertőzés, mert a lappangás alatt már úgyis fertőzik egymást, mielőtt kijönne a láz meg a sűrű takony. Ahogy mondta itt valaki, az már nem az első jele a betegségnek.

Ennek ellenére lehetne figyelni egy kicsit, és nem úgy nekiállni a dolognak, hogy engem senki más nem érdekel.

"Lehet te sem lennél ilyen megértő amúgy, ha a gyereked a nem tudom hányadik antibiotikum kúrán lenne túl (...)"

Jól értem, most le vagyok b*szva, mert át tudom érezni annak a helyzetét, akinél egyszerűen NEM LEHET megoldani, hogy minden betegségnél otthon legyen a szülő, és nincs segítségük? Figyelj, az én gyerekem is volt bölcsis, utána ovis, most iskolás, és nem újdonság számomra sem az, hogy sokszor kell gyógyszert szednie, mert mindig elkap valamit. Az óvoda utolsó két évében szerencsére ritkán volt ilyen, de amióta iskolás, megint elég sok volt a betegség, volt már két hasmenéses vírusunk, volt tüdőgyulladás (az osztály kétharmada ezzel volt otthon decemberben, amit után a gyerektől én is elkaptam), volt influenza, egyéb finomságok. Ezt mind ebben a tanévben. Egyik betegségnek sem örültem, de nem voltam így kiakadva, pedig tudtam, hogy kik jöttek betegen iskolába. De most akadjak ki annak a kislánynak az anyjára, aki egyedül nevel két gyereket, és mellette gyárban dolgozik, ahonnan kapásból kiteszik, ha táppénzre megy? Nyilván tré helyzet, és meg kellene oldaniuk, de egyedül nem tudják, nekem meg attól nem lesz jobb, ha kígyót-békát mondok az anyukára. Egyedül egy szülő van, akire haragszom, ha betegen viszi be a gyerekét, és megfertőz másokat: ott egy szem gyerek van, se kistesó, se semmi, anyuka nem dolgozik, maffiózó apuka pénzéből bőven megélnek, anyuka veri a mellét szülőin, hogy ő a tökéletes, mert ő nem dolgozik, hogy tudjon a gyerekével eleget foglalkozni. Ehhez képest sokszor behozza a gyereket betegen, máskor viszont egyáltalán nem hozza el a gyereket, mert "nem volt szíve felkelteni" és szerencsétlen gyereknek egy vagon igazolatlan hiányzása van. Na az ilyen, fegyelmezetlen szülőre nagyon tudok haragudni, de azt nem fogom kiátkozni, aki egyszerűen nem tud mit csinálni, mert nincs az ég világon senkije, akire a gyereket bízhatná munkaidőben, és nem teheti meg, hogy otthon marad.

Egy kis empátia nem ártana időnként, tök egészséges, jót tesz a vérnyomásnak :)